Már csak ez hiányzott. Kb. egy órája kitört a kisasszonyból a beteg társai iránt való együttérzés sugárirányban. Azóta takarítok és takarítok és takarítok. Anyám meg természetesen csak hátráltat. Lehajtja a wc ülőkét, miközben a kiscsajnak mosom a mancsocskáját, igaz, közben a wc csésze össze van hányva - mert még célozni nem tudunk olyan pontosan, de sebaj -, ergo: vakarhatom az ülőke alját is. Csodás! Hipószagú a lakás. Legalábbis az összehány fele. Meg az ágyam is. Tegnap húztam tiszta ágyneműt. Naná, hogy oda is ment - jó bőven. Azt már nem is ecsetelem, hogy a holnapra kikészített utolsó tiszta farmerom is megérezte a fene nagy együttérzést. :(
miki még mindig nem ért haza - ennyire sokáig tart már megint megtenni azt a fránya utat fél 4 óta. Párszor már hívtam telefonon, de mivel kb. 6 fele azt mondta, egy óra és itthon van... szóval letettem róla, hogy még a mai nap összetalálkozzak vele. Nem sokat késik, csak vagy 3 órát. Eddig.
Szegény picikém! Úgy megijedt, hogy sugárirányban jön kifele minden belőle! De nem csodálom, engem is a frász kerülgetne a helyében. Sőt, kerülget is. Vagy inkább megtalál(t). Így hányni embert még nem láttam! Főleg a saját kicsi babámat nem! :( :( :(
miki még mindig nem ért haza - ennyire sokáig tart már megint megtenni azt a fránya utat fél 4 óta. Párszor már hívtam telefonon, de mivel kb. 6 fele azt mondta, egy óra és itthon van... szóval letettem róla, hogy még a mai nap összetalálkozzak vele. Nem sokat késik, csak vagy 3 órát. Eddig.
Szegény picikém! Úgy megijedt, hogy sugárirányban jön kifele minden belőle! De nem csodálom, engem is a frász kerülgetne a helyében. Sőt, kerülget is. Vagy inkább megtalál(t). Így hányni embert még nem láttam! Főleg a saját kicsi babámat nem! :( :( :(
