"Úgy szeretném aláírni
Úgy szeretném aláírni! – mondta egy ember a Ferencesek téri aluljáróban. Éppen az egészségbiztosítás privatizálása ellen gyűjtöttük az aláírásokat. Az illető nem volt elegáns, de nem volt toprongyos sem. Látszott rajta, hogy nem élete legjobb napjait éli, de azért ad magára. Semmi akadálya, mondtam, írja csak bátran alá! Ön is aláírja, akkor egy lépéssel közelebb leszünk a népszavazáshoz. Név kell, személyi azonosító szám, lakcím, aláírás. Nekem nincs címem. – felelte halkan, szinte szégyenkezve. Nincs címkártyája. – próbáltam félreérteni a kérdést, bár sejtettem, hogy miről van szó. Nincs címem. – mondta. Hajléktalan vagyok. Látszott rajta, hogy iszonyatos erővel küzd az ellen, hogy tovább zuhanjon lefelé azon a társadalmi lejtőn, amelyen elindult. Külsőleg még nem hasonlított az aluljáró törzslakóihoz. Beszéde, gondolatai pedig még mindig a társadalom azon részéhez kötötték, amelynek van címe. Úgy szeretném aláírni! – mondta, bár tudta, értette, hogy cím nélkül úgy sem fogadják el a támogatását. Pedig az állampolgárságától, jogaitól senki sem fosztotta meg. Csak éppen nem kell már senkinek. Az adóhatóság leírta, az önkormányzat megfeledkezett róla, a kormány nem akar tudni róla. A társadalom pedig kirekeszti. Nincs címe. Nincsenek kapcsolatai, hamarosan az utolsó szálak is elszakadnak, amelyek ide kötötték. Nem sokára csak az aluljáróban pásztázó rendőr fog hozzászólni."
Úgy szeretném aláírni! – mondta egy ember a Ferencesek téri aluljáróban. Éppen az egészségbiztosítás privatizálása ellen gyűjtöttük az aláírásokat. Az illető nem volt elegáns, de nem volt toprongyos sem. Látszott rajta, hogy nem élete legjobb napjait éli, de azért ad magára. Semmi akadálya, mondtam, írja csak bátran alá! Ön is aláírja, akkor egy lépéssel közelebb leszünk a népszavazáshoz. Név kell, személyi azonosító szám, lakcím, aláírás. Nekem nincs címem. – felelte halkan, szinte szégyenkezve. Nincs címkártyája. – próbáltam félreérteni a kérdést, bár sejtettem, hogy miről van szó. Nincs címem. – mondta. Hajléktalan vagyok. Látszott rajta, hogy iszonyatos erővel küzd az ellen, hogy tovább zuhanjon lefelé azon a társadalmi lejtőn, amelyen elindult. Külsőleg még nem hasonlított az aluljáró törzslakóihoz. Beszéde, gondolatai pedig még mindig a társadalom azon részéhez kötötték, amelynek van címe. Úgy szeretném aláírni! – mondta, bár tudta, értette, hogy cím nélkül úgy sem fogadják el a támogatását. Pedig az állampolgárságától, jogaitól senki sem fosztotta meg. Csak éppen nem kell már senkinek. Az adóhatóság leírta, az önkormányzat megfeledkezett róla, a kormány nem akar tudni róla. A társadalom pedig kirekeszti. Nincs címe. Nincsenek kapcsolatai, hamarosan az utolsó szálak is elszakadnak, amelyek ide kötötték. Nem sokára csak az aluljáróban pásztázó rendőr fog hozzászólni."
