A mai napról röviden: találkoztunk egy csigusszal. Vagyis én találkoztam vele, felkaptam, behoztam, megismertettem a mini pasimmal A Csiguszt, valamint füvet vágtunk, kertrendeztünk, kardvirág-ültettünk, na és kissé kétségbe estem, mert valami furcsa kiütés ütötte fel a fejét a drágám pofikáján, ami csípésnek vagy allergiának tűnik, és ha holnap is látható, anyós-köszöntő helyett az ügyeletet fogom előnyben részesíteni.
Tehát reggel - vagy már délelőtt - hirtelen, egyik pillanatról a másikra Panni arcát ellepték valami hólyag-szerű kiütések, piros alapszínnel pingálva ki az arcát. De mindkét oldalt. Apa ráfogta egyből, hogy himlőőőő!, én meg nekiálltam azt se tudni, hova ugorjak gyorsan, hogy segítsek valamit, mert majd' lemarta a pofiját, annyira viszketett neki. Mivel mindkét arcán volt, a csípést kihúztuk mint lehetséges kiváltó okot. Macska nem ért az arcához, főleg mindkét arcfeléhez. Úgyhogy a biztonság kedvéért Fenistillel kentem be neki. Délben és délután újra nekiállt, hogy neki ám viszket, de kegyetlenül a pofija. Jaaajjj! Aztán mivel délután meg este már erősen mondogatta, hogy a füle is viszket, nekiálltam az előző pár hétből kiindulva baromira megijedni, hogy valami gyulladás, agyhártya, középfül, akármi, de baj van. Apa késő iccaka gyütt vissza a "csak visszaviszem a fűnyírót" átugrásból, úgyhogy ügyelet az nem volt még. Meg hát nem is lázas, és már megint ott tartunk, hogy van egy pici tünet és kész, más semmi - na meg az ilyet egész egyszerűen le szokták rázni annyival a vállukról az ügyeletes és másféle orvosok, hogy szimulál a gyerek. De most csináltam róla fotót, úgyhogy ne mondják nekem, hogy szimulált! Apropó szimulálás. Még május 2-ig várakozunk, hogy megcsinálják azt az azonnali és sürgős MR-t, amit április 3-án kellett volna, csak hát "szimulál a gyerek" egyik-másik nagyon okos orvos szerint, nameg közel kétszer annyi szerint nem szimulál, de vegyem tudomásul, hogy nem csinálják meg... áhh, nagyon mérges vagyok emiatt még mindig. Egyébként nem igazán értem, hogy hogyan is működnek a dolgok, hogy ha valakinek rohammentőt kellett volna az első tünetnél kihívni, egy órán belül koponya MR-be rakni, akkor mi a fenéért kell anyukának majdnem egy hónapot talpalni, kilincselni, bizonygatni az igazát, hogy márpedig igenis nézzék meg a gyereket, mert nem kitalálja a tüneteit, főleg, hogy dunsztja nincs róla, hogyan is kellene szimulálni. Ja, és olyat még nem láttam, hogy egy gyerek az egyik szemére a szemhéját ráereszti szándékosan, a szemét kidülleszti, és nem reagál a fényre sem azzal a szemével - szimulál! hogyne! -, hiába születtem eredetileg szőkének.
Na de nem is idegesítem ezzel magamat tovább, elég, hogy éjszakákat töprengek, nem pihenek, nem alszom miatta, meg a gugli az én nagyon jó barátom lett, hogy kiderítsem, mégis mi lehetett a kiváltó ok a drágámnak.
Katicával virágot ültettünk. Mivel a kardvirág hiánytalanul kibújt a földből, úgy döntöttünk, hogy ültetünk még. Miért ne?! Hely van rá bőven, víz is a csapban, fel is ástam a múltkor nagy részét a virágos kertnek, szóval semmi akadálya nem volt a dolognak. Tehát most csupa kardvirág lesz minden, azt hiszem. :)
Apa füvet nyirbált a lányokkal, Danibogyó segítségével. Én meg a kerítés melletti részt kezdtem el kipucoválni. Húhh, hát nem semmi, miféle zöldek tudnak odasettenkedni a kipucolt, fertőtlenített talajba! Még nem tudom, mit fogok oda ültetni, de valamit csak kéne... csak hát a nemidénbarnultak előszeretettel tépkedik és rombolják az utcát díszítő növényeket. :/
Danika egyre többet utánozza apát az "őőőőő!"-zgetéssel, és élvezi. Én meg azt a kismajom-pofit, amit vág hozzá. Zabálnivaló! :D
