Tegnap Hannáztunk :) Jött ő is beiratkozni hozzánk. Mármint a bölcsibe. Az más kérdés, hogy Katica meg ott és azonnal bele is betegedett a féltékenységbe - na nem, ez vicc, nem féltékeny Hannára. :) A betegség viszont nem vicc. Tényleg hót nemjól van a kincsem :( Este 11-től (éljen a korai lefekvés!) hajnali 3-ig megállás nélküli ringatást tartottam. Konkretizálva: szerves alapú, éneklő hintaszékké avanzsáltam át. Katicát nem érdekelte, hogy anyának az aksija nagyon le van merülve. Őt csak az érdekelte, hogy anya ringassa, és ölben, és meg se álljon egy pillanatra sem, és tente, és függőlegesen kellett lennie, sehogy máshogy nem volt jó. Nos... reggel korán keltem tegnap, suli volt, én meg agyilag is fáradt voltam, délután meg olyan szinten fájt a fejem, hogy elviselhetetlen volt a dolog. Még Algopyrinnel is.
Ennek eredményeképpen kellően kifáradtam éjszaka. Hajnali 3/4 4-ig engedett pihenni a babóca (3-tól kezdve), aztán újra kezdte. Akkor már annyira ki voltam merülve, hogy apához dugtam a szőkeséget, s közöltem vele: most már ő jön, én eddig melóztam megállás nélkül. Viccesnek tűnik, de tényleg és konkrétan megállás nélkül kellett csinálni a dolgot. Egy pár percnyi wc-szünetnyi megállás is teljes kikelést eredményezett önmagából, aminek Tepa-felébresztő hangot adott a babóca. Apa nem ébredt fel rá szerencsére. Még csak az kellett volna, hogy ő is rákezdjen! :s
Node nézzük a jobbik oldalát a dolgoknak: felelevenítettem az összes dalt, amit csak tudok, és nagyjából egy kisebb koncert repertoárját danolásztam el Katicának. Mondhatni jótékonysági koncertet tartottam. A családom többi tagjának fel nem ébredése volt a cél. És nem mellesleg a babóca elaltatása. Jó, jó, bevallom: a saját alvásom lehetősége sem hagyott hidegen. Legalábbis engem nem.
Reggel 6-kor már be is voltunk lázasodva. Katica mindenképpen. Éjszaka nuku láz, pedig néztem, figyeltem direkt. Nem volt éhes, nem volt szomjas, nem volt lázas, csak valamiért nem tudott elalukálni. Őszintén szólva igen nagy félelemmel indulok neki a mai estének/éjszakának. Azt hiszem, nem alaptalanul.
