Ez eddig érdekes nap volt... Rohangálás a köbön, plusz dühöngtem. Elmentem telefont kérni. Eddig arról volt szó, hogy megkapjuk. Közben Pistinek is ment a telefon, de utólag kiderült: nem, nem adnak telefont. Elvileg nem adnak, gyakorlatilag a múltkor utánaérdeklődtek és azt mondták, adnak, papírokat kiadták, mindent, pecsét, stb., hogy legyen, azzal csaszlassak vissza. Visszacsaszlattam. Potyára. Vagy másfél órát ültem-álltam, aztán szaladgálás-telefonálás és anyázás közepette közölte a srác, hogy nem, nem adhatnak közületnek ilyen számlacsomagot. Hogyazajóédesanyukád! - átsuhant ennél cifrább mondat is az agyamon... a CH-tól meg jött a bácsi, hogy kulcsot adjak neki, meg hogy megbeszéljük a villanymegjavítást. 2-re. Nos, a vodától 14:15-kor jöttem ki... esélye sem volt, hogy -15 perc alatt odaérjek. Újabb telefonálás. Grrr! A telefonszámlám az egeket fogja verdesni!!! :(
Haveromat meg ahogy ismerem, valami újabb barátnő karjaiból szedtem ki, amikor felhívtam... szegény! ;)
Helyzet a következő: vissza kéne caplatnom ügyelni. Kulcs nálam, Ferinél meg Mikinél nincs. Anyám nyűgös és rosszul van. Szokásos makacskodás: nem hajlandó leülni a hátsójára. Esküszöm, a saját gyerekem nem ilyen hisztis, pedig van köztük vagy 56 év különbség... Borzalmacska! :(
Haveromat meg ahogy ismerem, valami újabb barátnő karjaiból szedtem ki, amikor felhívtam... szegény! ;)
Helyzet a következő: vissza kéne caplatnom ügyelni. Kulcs nálam, Ferinél meg Mikinél nincs. Anyám nyűgös és rosszul van. Szokásos makacskodás: nem hajlandó leülni a hátsójára. Esküszöm, a saját gyerekem nem ilyen hisztis, pedig van köztük vagy 56 év különbség... Borzalmacska! :(
