Abban a 17 percben, ami szabad, mert elaludt Danibogyóm végre, és indulni kell Katicabogárért, ráadásul a ruhát is ki kell teríteni először, tévébekapcs volt és a TV Paprikára tévedtem. Valami hapsi mászkált (Miguel névre hallgat, és pont trópusi sajttortát csinál mindjárt) egy gyümölcsültetvényen, és hát az egy dolog, hogy a csillaggyümölcs egyértelmű számomra, micsoda, használtam már én is, konkrétan nyári, túrós gyümölcstorta tetejére díszítésnek, szilvával. De mellette egy csillagalma nevű növényt is szedett - na itt meglepődtem. Azt mondja, kaucsuktartalmú a héja, nem is kicsit, úgyhogy nem ajánlatos jó nagyot beleharapni héjastul. Képzelem, mik történtek, mire erre rájöttek az emberek! :D
Úgyhogy a gugli az én barátom, és a trópusi sajttorta egyik hozzávalójának most utánanézek. Mi tagadás, felkeltette az érdeklődésemet, milyen lehet. A datolya annyira nem kéne, de ez... jól néz ki :) Anyukám is mindig azt mondta, azért jó ismeretterjesztő és szakácsműsorokat nézni, mert utána megnézi az ember, hogy miből is készült a különlegesség, mert érdekli és nagyobb tudásra tesz szert. Ejj, de hiányzik! :'( Na de vissza ehhez a sima almának kinéző, de szájösszeragasztó tulajdonsággal bíró kerekded gyümölcshöz! :)
Sárga csillagalma, kaimito
Chrysophyllum caimito L.
Család: Sapotaceae (szapotafélék)
A: star apple;
F: caimite;
S: caimito;
P: caimitié;
N: Sternapfel, Caimito
A sárga csillagalma legfeljebb 15(-30) m magas, örökzöld fa. Hajtásai barna szőrűek, kopaszodók, kérge a megsérült részeken fehér latexet választ ki. Levelei szórt állásúak. A levéllemez (16 x 6 cm) bőrnemű, elliptikus vagy visszás-tojásdad, röviden kihegyezett és ép szélű, színén fényes élénkzöld, fonákján kopaszodó, ezüstös vagy aranysárgás-barna. Jelentéktelen kis virágai csomókban fejlődnek a levélhónaljakban; a virágtakarót 5-6 kerekded vagy elliptikus csészelevél és egy zöldes, sárga vagy fehéreslila, 5 cimpájú, mintegy 4 mm hosszú, cső alakú párta alkotja.
Termése: gömbölyű vagy széles-tojásdad, rövid kocsányú bogyó, átmérője: 10 cm-ig. Vékony, kemény, sima, fényes külső héja éretten fajtától függően lilásbarna vagy zöld, és egy vastag, szívós-húsos belső héjat zár körül, amely keserű tejnedvet tartalmaz. Ez a héj 6-12 mm vastag és sötétlila, a zöld terméseknél fehéreszöld és 3-5 mm vastagságú. Alatta egy nagyon bő levű, üveges fehér terméshúsból álló réteg helyezkedik el, amely édes ízű. Ez a pulpa legfeljebb 11, a bogyó középpontja körül csillag alakban elrendeződő magot vesz körül amely kemény héjú, fényes, feketésbarna, elliptikus vagy félgömb alakú, egyik oldala lapított. A kocsonyás termésüregekben fekvő magok (max. 2,4 x 1,4 x 1 cm) domború hosszanti oldalán széles, világos köldök van; a keskeny szélek csipkésen ormósak.
Felhasználása: a teljesen érett pulpát a frissen felvágott bogyóból kanalazzák ki, vagy más gyümölcsökkel desszertnek és lének dolgozzák fel. A külső és belső héj élvezhetetlen, tejnedvének a felvágáskor nem szabad a terméshúsra jutnia. Az enyhén keserű magbél ehető, és mandulapótlónak használják. Az éretlen termések keserűek, összehúzó hatásúak és élvezhetetlenek.
Elterjedése: a karib-tengeri szigeteken, valamint Közép-Amerikában honos, és Mexikótól Észak-Argentínáig, ritkábban Dél- és Délkelet-Ázsiában, Észak-Ausztráliában, valamint Afrikában is termesztik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi síkvidéki klímában tenyészik, viszonylag szárazságtűrő és a talaj iránt igénytelen. Magról szaporítják, gyakran értékes fajtákat oltanak rá. A bogyó színe alapján 2 fajtacsoportot különböztetnek meg: a zöld bogyók nagyon édesek, de viszonylag ízetlenek, a lilásbarnák savanyúbbak, de erősebb zamatúak. A terméseket teljesen érett állapotban szedik a fáról, és néhány napig, hűtve legfeljebb 3 hétig tárolhatók.
