Pankával ma délelőtt elindultunk a tecsóba, hogy megvegyük a kiválasztott ajándék egyik felét. Nem ment zökkenőmentesen a dolog. Előtte ugyanis behuzigált egy boltba, ami tök jó, hogy ott volt, legalább a másik helyre nem kellett elzarándokolni miatta. De sikeresen kérdezősködtem az ottani sráctól. Sőt, válaszokat is kaptam. Mitöbb, össze tudtam állítani az árlistát magunknak. Remélem holnap elfogadják a többiek is.
A medve, amit venni akartam, határozott nemtetszésre talált Pankánál. Ő egy bazinagy darabot akart megkaparintani. Azt meg én nem akartam, mert nincs annyi pénz rá. Hogyne! El sem férne a szobában! Igaz, hogy alig tudta magához vonni, akkora nagydarab állat volt, de az tetszett neki. Ha nyerek a lottón, és veszek egy saját lakást, akkor majd megkapja. Ott el fog férni, most, itt nem.
Megegyeztünk egy másik jószágban. Kisebb, rózsaszín, és a csajszim örömmel magáévá tette. Hiába mondtam neki, hogy izé, ez tulajdonképpen apáé lenne... nem, nem, nem és nem. A kutyit ő választotta, övé is lesz. Lett, mit volt mit tenni.
Nade sebaj, a másik felét még meg tudjuk kaparintani - gondoltam magamban. Tévedtem. Azt nem Panka tette magáévá, hanem jó sok, szeretet-kimutatni vágyó ember. De az összes helyről elkapkodták az összes darabot, amit csak kaptak. Nesze neked! :( Így hát a nagy, eltervezett ajándékátadásból nem sok maradt. Konkrétan holnap reggelre nem fogok tudni olyat keríteni, amit akartam. Megmondták az elárusítók, hogy sorry, két nap alatt elment mind belőle. Grrr! Azért nem adtam fel a dolgot. Kap egy darabka papírt apa. Egész kicsi darabot. Miniatűrt, egész konkrétan. Anyám szerint még annyit sem érdemel...
No, megyek sajtos sült csirkecombot kreálni. Éhesek vagyunk, mi, csajok. Mert ilyet is tudunk ám!
A medve, amit venni akartam, határozott nemtetszésre talált Pankánál. Ő egy bazinagy darabot akart megkaparintani. Azt meg én nem akartam, mert nincs annyi pénz rá. Hogyne! El sem férne a szobában! Igaz, hogy alig tudta magához vonni, akkora nagydarab állat volt, de az tetszett neki. Ha nyerek a lottón, és veszek egy saját lakást, akkor majd megkapja. Ott el fog férni, most, itt nem.
Megegyeztünk egy másik jószágban. Kisebb, rózsaszín, és a csajszim örömmel magáévá tette. Hiába mondtam neki, hogy izé, ez tulajdonképpen apáé lenne... nem, nem, nem és nem. A kutyit ő választotta, övé is lesz. Lett, mit volt mit tenni.
Nade sebaj, a másik felét még meg tudjuk kaparintani - gondoltam magamban. Tévedtem. Azt nem Panka tette magáévá, hanem jó sok, szeretet-kimutatni vágyó ember. De az összes helyről elkapkodták az összes darabot, amit csak kaptak. Nesze neked! :( Így hát a nagy, eltervezett ajándékátadásból nem sok maradt. Konkrétan holnap reggelre nem fogok tudni olyat keríteni, amit akartam. Megmondták az elárusítók, hogy sorry, két nap alatt elment mind belőle. Grrr! Azért nem adtam fel a dolgot. Kap egy darabka papírt apa. Egész kicsi darabot. Miniatűrt, egész konkrétan. Anyám szerint még annyit sem érdemel...
No, megyek sajtos sült csirkecombot kreálni. Éhesek vagyunk, mi, csajok. Mert ilyet is tudunk ám!
