Hajnalban Nammakka megmutatta, merre kell menni a fürdőszobába. Félig emésztett kajadarabokkal :( Nem azért, de erős tévedésben van a lelkem: tudom én magamtól is, merre van az arra, nem kell kiplakátolnia sűrű öklendezésekkel kísérve :s
A nap további része sem folytatódott kellemesen, nagyjából rámondhatom, hogy el van b*va, de totálisan. Mostanában azért már ki sem akadok ilyen "semmiségeken", hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, mint én szeretném. Hogy reggel ki se tudom nyitni a szememet, annyira be van dagadva - kit érdekel? :s
Katica el nem akart engedni, amikor felkelt(ünk). Olyan édes volt! :$ Keserves sírásra fakadt, potyogtak a könnycseppjei, hogy én őt le merészelem rakni - még ha csak azért is, hogy a csupakakából kiszabadítsam a fenséges pici picáját :D Édes kis pöttöm :)
Pedig igazán jöhetne már egy kis karácsonyi hangulat... de nincs. Nem tudom, miért, nincs. Na jó, sejtésem az van. Be kellene mennem Debrecenbe. Hazai kivilágításos-vásáros akármit lesegetni. Hátha... de konkrétan esélytelen a dolog. :( Ettől pedig mégjobban semmi kedvem nincs semmihez. Ha belegondolok, hogy bejutnánk együtt, és apa másodpercenként húzná a száját, meg pucolna minél hamarabb vissza ide... nem is tudom, az valahogy nem túl nagy jókedvet adna egyikőnknek sem. Márpedig az utóbbi bő egy év tapasztalata ez.
