Igen, vásároztunk. Elköltöttünk egy rakás pénzt, nagyjából nem a létfontosságú dolgokra. Ezzel viszont - meg a végigsétálással - elizéltük az időt, apa nem tudott pihenni, és a JYSK-be se jutottunk el. Holott számomra kb. az lett volna a legfontosabb. Hogy megvegyük Panninak a szekrényt és a komódot. Muszáj venni, hogy el lehessen pakolni végre, és normálisan tudjuk élni ezt a nagy házat. Na jó, igazság szerint egy jó nagy méretű átépítés is segítene a dolgon, de legalább annyi, hogy olyan pakolászós helyünk legyen, ami nekünk jó. Én - szívem szerint - az egyik, nagyjából kihasználhatatlan szobát vagy mit például én átalakítanám egy olyan dolgozószobának vagy minek, kanapéval, asztallal, szekrényekkel... majd meglátom, mire jutok, ha végre a falak újra lesznek vakolva, festve, szigetelve, stb. :)
Vettünk a lányoknak egy tojásgyűjtő kosárkát. Ebből pedig Panni részéről enyhén szólva sértődés lett, merthogy külön, saját tojásgyűjtő kosárkát akart kapni. Püff! :(
Én is kaptam egy kosarat :) Szóval most már itt is van kosaram, nem csak anyunál. Mondhatni ki vagyunk kosarazva :D
Az Egyetemet határozottan élvezték a jányok :) Kis... nem is tudom, hogy mondjam... tőrdöféses dolog volt, hogy tuti a büdös életbe oda nem kerülök talárban :( Legalábbis jelenleg ezt látom. Sajnos. :"( Valahogy sikerül mindig olyan pasit "választanom", hogy ne tűrje, ha én tanulni akarok, felsőoktatásban. Mondjuk a nemlétezőm kivan ezzel... De most ez van. Majd elválik, meddig tűrök.
