Szombaton szülinapom volt. Keményen 33 éves vagyok immár. A tortázás a klasszikus értelemben véve elnapolva, vagy elhalasztva, de inkább azt mondanám, a kutya nem volt kíváncsi rá, hogy ennek a hülye p*-nak szülinapja van. Pedig oly szépen elterveztem, hogy du. 3-kor, pontban amikor elválasztottak erőszakkal az anyukámtól, elfújom a gyertyákat! Vagy legalább ott leszek vele. Mert tavaly nem lehettem - éppen valahol a boncterem és a ravatalozó közt volt félúton -, idén meg már lehetett volna menni a sírjához. Apa ugye elment dolgozni reggel 7-re, hogy majd jön 10-11 óra fele. Na ezért nem indultam el a babáimmal, merthogy jön apa, menjünk együtt. Mert egy család vagyunk. Hogyne! Apa pedig jött. Kb. du. 4 körül. Ismét hozta a formáját, mint a klasszikus viccben, amikor a feleség odaszól a férjének, hogy "Drágám, átszaladok a szomszédba 5 percre, félóránként keverd már meg a levest!". Nem, azt nem mondom, hogy hozzászoktam, csak éppen eszem ágában sincs innentől kezdve hinni neki.
De száz szónak is egy a vége: a jányok citromos tortát kértek, hát kaptak citromos tortát. A kokárda-tortából megmaradt a marcipán, én meg felhasználtam - és titok, de beleszerettem. Nem klasszikus piskóta torta az alapja, hanem ott van az a kis titok, ami nélkül olyan... sivár... vagy nem is tudom, de nem én-féle a süti. Ímé tehát "lö titkos recept". :)
Citromos-joghurtos-marcipános torta
Hozzávalók:
6 tojás
6 ek cukor
6 ek liszt
1 mk szódabikarbóna
1 ek sütőlikőr
1 cs vaníliás cukor
1 egész citrom héja (nagy, friss citrom)
3,5-4 dl cukrászalap (nem Hulala, nem Meggle, rózsaszín dobozos, literes kiszerelésű, olasz gyártmányt használtam, 645 Ft vagy mennyi volt a literes doboz ára, ami azért barátok közt is megéri)
1 kis doboz (175 ml) natúr joghurt
1 egész citrom (héja&leve egyaránt kell)
1 kávédarálónyi frissen őrölt porcukor (kb. 3-4 evőkanál lehet)
1 kk citrom aroma (Dr Oetker van most a polcon)
1 rúd marcipán (fehér általában mindenhol van, de mindenki olyan színt használ, amilyet szeretne), legalább 20-25 dekányi
porcukor
Elkészítés:
6 tojásos kerek piskótát készítünk, és igen, szódabikarbónával - ez a titok :) -, mert ettől lesz ruganyos, puha, könnyű, stb., sokkal jobb állagú, mint pl. a cukrászdai piskóták. Valamiért ez jobb a piskótához. Ja, igen, a "mk" nem merőkanalat jelent, hanem mokkáskanalat :D 200 fokon légkeveréssel, aztán 175 fokon szoktam sütni, ez pl. 36 perc alatt sül meg. Még nagymamámtól tanultam, hogy tojásonként 6 percet kell számolni a piskótánál sülési időnek. A 200 fok pedig úgy működik, hogy felmelegítjük a sütőt, betesszük a piskótát sülni, és amikor eléri a maximális magasságát, akkor vesszük vissza. Kis tapasztalattal sikerül megcsinálni. Gázsütőben még nem sütöttem ezt a fajta - saját kreálmányos - piskótát, de valószínűleg kb. a 7-es fokozatra kell venni kezdésként, és nem venném vissza 4-esig. (A házban villany sütőm van, otthon a lakásomban meg gáz. Ez a házban készült.) Csak hát igen, ott nehezebb a maximális magasságot meglátni, mert nem üvegesre tervezték a régi típusú sütőket. A forma alját én sütőpapírral szoktam kibélelni, nem zsírozom-lisztezem, mert akkor nem jönne fel rendesen.
A kisült piskótát fejjel lefele sütőpapírra borítjuk, megvárjuk, hogy kihűljön. Közben elkészítjük a krémet.
A habalapot a joghurttal, a reszelt citromhéjjal, citromlével, citromaromával és a porcukorral keményre verjük. Ehhez a fajta cukrászhabalaphoz kell porcukor, mert nem olyan édes, mint a többi. A Hulalát inkább hagyjuk, a Meggle is édesített, de ez nem - annyira. Nem kell félni a habalaptól, nagyon könnyen, gyorsan és egyszerűen lehet vele dolgozni, csak figyelni kell az arányokra.
Ami még hátravan, az a marcipán rápakolászása a tortára. Ehhez viszont a kihűlt(!) piskótát három fele kell vágni, megkenni a citromos krémmel, és lehetőleg egy-két órát a hűtőben pihentetni. A porcukrot a marcipán alá és fölé kell szórni, és azon nyújtani. Én nem figyeltem oda rendesen - és nem tudok szép kerek lapot nyújtogatni, apa meg is jegyezte, hogy jobban tenném, ha dobos tortát sütnék megállás nélkül, mert ott nyújtani kell a lapokat. Valójában nem ajánlatos fa alapon nyújtani a marcipánt. Nos, én gonosz voltam és szabály-áthágtam: letettem a fa deszkára a szilikon alátétet (sütőfóliát), beporcukroztam, meg a marcipán tetejét is, és úgy próbáltam nyújtani. Ja, és amennyire lüke vagyok, elfelejtettem, hogy egy pici krémet kell alá is tenni, rendesen, egyenesen eloszlatva, így hát csak rárakva volt a marcipán. De az tetszik, hogy nagyon-nagyon könny vele dolgozni! Én 15 dekás darabkát tudtam beszerezni egyelőre, de az már biztos, hogy ahogy lesz pénzem, egy jó kilós darab tuti a hűtőmben fog landolni - mindkettőben! :)
Így hát egy szó, mint száz: szép nem igazán lett, viszont az állaga és az íze szupi! :)
