Miután sikeresen ismét elbőgtem magam a fejturkásznál anyu emlegetése közben, visszacaplattunk (nem kis séta volt!), és körvonalazódott bennem, hogy márpedig valahogy meg kéne hackelni a dolgokat és összekapcsolgatni az összekapcsolandókat. Mostanra, kemény bő félórás kutatgatás után sikerült, úgyhogy indul a mandula, akarommondani a fészbúkos én :)
Na de vissza tu dö start.
Kezdjük elölről-dolog van ismét: pszichológus néninek Panni-életet kell magyaráznom. Nem a készítését, azzal nagyjából tisztában van, hanem most ám itt akarják faggatgatni mindenféle dologról. Nem tudom, mennyire fognak sikerrel járni. De isten hátamögül vissza tudtam kutyagolni a drága szentséges atyaúristenemmel. Ugyan közben enyhén szólva morcos volt, hisz a szemébe sütött a nap, de sétáltunk egy jó nagyot.
A virágoskert-szerűségemben a csersznyefa árnyékában pedig láthatóan elkezdtek kibújni a retkek. Meg a beton alól is bújkálnak kifele. Ez utóbbit ugyan nem igazán értem, miért kell pont onnan kibújni - meg azt se, hogy a bánatos lópikulába kerültek oda a magok -, de majdcsak elmondják! :)
A mosogatógépbe bepakolászódás közben pedig kiderült, hogy a tegnap behozott 4 tojásból 2 be van repedezve, úgyhogy kénytelen-kelletlen muszáj lesz valami ehető fincsiséget oktojálni belőle. Majd kiderül, mi lesz :) Igaz, a torta a hűtőt foglalja még mindig, és nem is tudom, mikorra kerül ki onnan - nem kívánom az édeset, de a többiek se -, viszont egy kis sütit össze kell ütnöm délutánra/estére.
