Ahhh, na igen, sikerült eljutni Écihez. És mivel még előtte a Rossmannba történt egy beugrás (apa rámszólt, hogy márpedig sipircelés be és vegyek hajfestéket), így a végső döntést Écire hagytam: vörös legyek-é avagy fekete. Hát, vörös lettem. Aszonta, hogy ő a vöröset kenné fel rám. Hagytam magam. :) Most tehát vörös hajjal h(l)ódítok. :D
Délután fene nagy jókedvemben jútúbozásra adtam a fejemet. Előkerült ott egy rakat régi dal, ami még boldogságos fiatalkoromból való. Mondhatni gyermekkorom slágerei. :) Konkrétan kb. 12-13 éves koromtól felfele. Konkretizálva: TCS - A legjobb méreg, Kerozin: Hugacsaka, stb. Most meg ahogy tovább leskelődtem a neten, újra - és még mindig - az egyik kedvenc darabom, a Csárdáskirálynő került elő. Franncsetuggya, mit és hogyan kreált ez a Kálmán Imre anno, de rám iszonyat erővel hat a Jajj, cica kezdetű nóta, a Lyányok, a lyányok cíművel kiegészítve. (Ja, nem, nem írtam el, sőt, a helyesírás-tanáraimat sem kell előkutatni, hogy megbuktassanak, eredetileg LY-nal van írva.) Mondanom sem kell, gondolatban buli volt a köbön. :)
De más is volt ám délután. :) Sütöttünk kuglófot. A jányaimmal. Panni a tojást segített törni, Katica pedig a gyerekszobában levő összes cuccot szertendő szanaszét dobálni. Ezt a két dolgot pedig a két jányzó egyszerre művelte. :) Az én két imádnivaló csajszikám. :)
Ímé hát a Rátonyi Róbert nevével fémjelzett egyik videó, ami számomra azzzzissssten! :)
Ez pedig egy másik, szintén emlékezetes dal:
