Nem tudom, miféle csillagállások vannak körülöttem, de a lehető legrosszabb napjaim egyike van most ismételten. Egyszerűen nem lehet semmit elintézni, megoldani, normálisan helyére rakni. Képletesen és szó szerint értve a dolgot.
A kezem még mindig szarul van, vagyis egyre szarabbul. Mostanára eljutottam odáig, hogy nagyon nehezen fogok meg egyetlen bögrét is - és akkor a mosogatógépbe sót kell tennem, mert hiába mondtam apának, nem szedte le a tartály tetejét. Vésés, húhaanyázás, stb., mire a nem mozgó és nagyon fájó kezemmel leszedtem. A mosógép természetesen nem működik, apa pedig nem fogja fel, hogy hiába forrasztgatja kétnaponta, nem működik akkor sem. Kétnaponta?! Miket beszélek?! Kéthetente inkább! Addig meg úgy mosok, ahogy tanultam: kézzel. Nem, nem keverőtárcsással, mert az ahhoz tartozó vízfogyasztást nem lehet bírni pénz nélkül - a bojlert pedig nem szabad(!) felvenni 90 fokra, hogy estére még maradjon meleg víz, mert sok lesz az eonszámla. Új mosógépet is tilos venni. Hogy egy mosógépszerelő felkutatásáról és kihívásáról már ne is beszéljek.
Kezdem úgy érezni, hogy minden és mindenki utál. Ja, bocs, nem kezdem, már érzem. :s Legalábbis a hozzám való állásokból ítélve.
