dö napló és egyéb mulatságok

Felpróbáltam a frissen beszerzett zöldneműt. Van egy kis bibi vele: borzalmasan átlátszik. Egész konkrétan szinte semmit nem fed. Szóval nem fogok nemlétező átlátszó felsőt felvenni fölé, az már egyszer biztos! De egyébként nekem bejön... ;)
Panka ügyesen bekente magát a krémmel. Főleg, hogy mindenhova jutott, oda is, ahova nagyon nem kéne. Egész konkrétan az ágyra. Meg az asztalra. Valószínűleg száraznak találta a felszínét :) Szóval most az egész szoba - a kisasszonnyal az élen - krémszagú. Nem testápoló, hanem normál, popsikenőcs-szagú. Ezt adták a gyógyszertárban. Amit még adott a gyógyszerésznő termékmintát, hát az neki nagyon nem jó. Elkezdte marni a kis bőrét a kezén, de irtózatos módon. Szegénykém! Szóval maradunk a régi, jól bevált kenőcsnél.
A tisztítószert is kipróbáltam. Egész jó. Csak még mindig nem tudom, mivel fogom a csempéről levakarni állandósult jelleggel a vízkövet. A Brefet igen drágának tartom, a többi meg szart sem ér - legalábbis nálunk...
A kapott két kutyus egyszerűen eszméletlen! Heppimílmenüs kutyik. Nagyon kemény! :) Mágnes van beépítve a fejükbe, és ha leteszi a kettőt egymás mellé az ember, összecsókolóznak az orruknál fogva. Határozottan bejön a dolog! :)

Feldolgozandó megrendelőnyomtatványok helyükre pakolászva az irodában vannak. Bevittem őket. El is tettem. És tök jól néznek ki! Csak használati utasítást nem csináltam hozzájuk, bár szerintem nem lett volna rossz. Na mindegy, majd holnap - vagy még ma éjszaka, majd meglátom, mennyire leszek ébren.
Szerencsétlen házban lakók! Még most indítottam el a mosógépet! De hát ez van, akinek nem tetszik, oldja meg, hogy délután, amikor odavagyok, indítsa el, mosson ki olyan cuccokat is, amiket speciel most hoztam haza. Na mindegy.
Egy szó mint száz: ügyi volta, dolgoztam, stb., stb., stb. Ja, meg még fogok is.
Még jó, hogy ott voltunk 6 utánig! Elvileg ugyan 6-ig volt ma ügyelet, de 3/4 6 után jött egy nő. Hát igen. Egyébként önként jelentkező aktivista a szentem. Mondtuk neki, hogy igen, majd megyünk aláírásgyűjteni, csak aki él és mozog és nem beteg, sőt, ráér napközben, nem dolgozik, nos, az egész konkrétan elég kevés ahhoz, hogy elinduljunk. Oda ugyanis kell minyimum 5-6 ember, és általában az is kevés. Na mindegy, majd megoldászoljuk a dolgokat.
Apának elb*ódott a hitelkártyája. Közölte, hogy a napi limitet túllépte, nem engedi pénzt felvenni. Az az érdekes, hogy egy árva petákot nem vett fel ma, sőt vásárolgatás sem volt még. Azért most este már igen. Vettünk tisztítószert - kellett, mert már elfogyott odabent, hipón kívül semmi nincs, azzal meg azért nem lehet mindent takarítani -, két Segafredot, Pankának gumimacit - kellett is! -, csokit, meg nekem egy halványzöld fehérneműegyüttest. Csupa csipke az egész. Hát, holnap még nem, de majd csütörtökön felveszem. Addigra megszárad. :)

Most azért éppen pillangó jelmezt keresek sablonnal. Nem, nem fogja péntekig kibírni a pillangószárny, ahogy most áll a dolog. Már leesett róla egy csomó díszítés, a csillámporral a nemlétezőm tele van, mert a lakás minden pontján megtalálható, viszont ahol kéne, ott meg egyre kevésbé látható.
Holnap azért már csak rászánom magamat, hogy vegyek hozzáavaló dolgokat.


Honnan a fenéből jön ez a rettenetes hideg szél itt rám??? :o

Hú, na most kezdtem el a "nagy fába vágom a fejszémet!"-hadműveletet. Katalogizálás elkezdődött. Egyelőre a webshop termékeit csinálom. Aztán apát megprószálom rávenni, hogy végre valahára elkészíthetné az online rendelősdi pontos, műszaki hátterét. Részemről a logisztika kiépítve - na jó, még egy pici híja van, de megvan a többi, úgy kb. 85%-nyi... Tehát lassan csak ő kéne hozzá.

Lefőtt a kávém! :) Vigyorgok ezerrel :)
A többi viszont nagyon nem jó... Feri is, Szabi is beteg. Egyikőjük lázas, a másiknak erős hányingere van egy ideje. Mit mondjak, kezd elegem lenni az influenzából per pillanat... Főleg, hogy anyám is állandóan visszaesik.

Ma el kéne mennem, a pillangószárnyakat beszerzni. Vagyis az elkészítéséhez a hozzávalókat magamévá tenni.

Érdekes... a tegnap felpakolászott, vele sokat kínlódott meghívó kicsinyítve sehogy nem néz ki a honlapon. Ha meg nagyobbra veszem, akkor széthúzza az egész oldalt. Nem tudom, mit csináljak vele...

Nagy civiles összefogást kell csinálnunk. Tegnap este, kb. 7 óra magasságában jött a hír. Na igen, még akkor is dolgozunk. Ilyen ez a politika, 0-24 óráig meló van benne. Aki erre rázza a fejét, az vagy hazudik, vagy olyan sokat keres, hogy mindent megcsinálnak helyette. Szóval most fő a fejem rendesen...

Azt hiszem, megtaláltam a \"férjemet\"! Londonban lakik. Diplomás. És beszél angolul is. Szóval minden stimmel, ami anyám szerint egy férj kötelessége: van diplomája, külföldön jár-kel, tud magyaron kívül más nyelven, és vélhetőleg picit többet keres, mint én. Igaz, fiatalabb nálam, plusz kb. 21 éve nem láttam, de nem baj. Akkor is a \"férjem\". Na! :) :) :) Egyébként egész helyes lett nagykorára... Nem mintha fiatalon - azaz ovis korban - nem lett volna kis helyeske...

Azért elgondolkodtató... volt, akibe szerelmes voltam - Gyuszi; ismerjük egymást iwiw-en keresztül -, volt, aki belém volt szerelmes - Zsombi; nem tudok róla semmit -, és volt, akihez férjhez mentem - Levente; ha minden igaz, most találtam meg iwiwen. Ezt így, egyszerre az egészet. Nem semmi voltam már akkor sem, igaz? ;)

Köszi a pontot! :) Sőt, puszit is kap érte, ha kér, aki adta! (Csak mondja meg, ki volt az!)

Helyrehoztam a rendszer által elfuserált dolgokat. Bár azt szokták mondani, hogy a gép tévedhetetlen, csak az ember tévedhető. Erre most rá tudnék cáfolni, elég durván...
Meghívó kinyomtatva. Plakát szintén. Szórólap szintén. Kávé vedelve. Bár csak instant, abból is a kis gyenge - bár rámfért volna egy jóval erősebb is, csak lusta is voltam megcsinálni, oda sem fértem a konyhába, más ember által elfoglalt dolgok miatt -, de kávé-szerűség legalább.

Azt még nem tudom, hogy délután hogy legyen a helyzet. Igaz, Pankáék az ügyeletesek este, nekem meg be kell mennem max. 4-re, és szerintem 8 előtt nem szabadulok el, addig viszont nem lehet oviban a csajszikám. Most vagy értemegyek 3-kor, amikor éppen kelnek, vagy nem tudom, mi lesz. Majd kitalálom addigra. Van még rá vagy 3 órahosszám... Hajrá, én! :)

Na most... most anyázni fogok, de elég durván! Hogyaza...! ***** a többi nem bírja a "nyomdafestéket". Egyszerűen nagy nehezen megküzdök ezzel a meghívóval, hogy értelmesen nézzen ki, rajta legyen minden, formája legyen, átpakolászom jpg-be, erre fogja, és az alatta levő dolgokat kitörli a rendszer. Ááááááááááhh!

A reggeli kávém kihűlt elég rendesen, így azon morfondírozom, ne főzzek-e magamnak újabb adagot. Mucuskát meg a tartóbútorzatát már lesuvickoltam - borzalmas mennyiségű por bír összegyűlni rajta pár nap alatt! -, most meg lehuppantam ide. Hupp!
Pankát az egyik kisfiú igen boldogan fogadta az oviban. Nem Zsolti konkrétan... meg nem mondom, ott volt-e a lovagja ma, vagy sem. Bár ilyen kómás fejjel, mint ami most nekem van, nehézkes lenne bárminemű információt kisajtolni magamból.

Éjjel 2-kor tudtam végre rávenni a kisasszonyt, hogy legalább feküdjön le. Ezt megtette. Csak én nem fértem mellé. Harcolás a köbön, majd magzatpózban való elhelyezkedés a heverőm egyik sarkában, és megpróbálkozás az alvással. Kevés sikerrel. Ugyanis mire elaludtam volna, Panka megszólalt: pisílnikeeee! Futás! - adtam ki az ukászt. Csak a lábam úgy gondolta, igencsak hideg a kő mezítláb mászva. A talpam alá való meg bekódorgott az ágy alá. Töksötét van, nyűgös vagyok, stb., stb., stb. El lehet képzelni a dolgot! Visszafele jövet - hú, ez úgy hangzott, mintha nagy területet kéne bejárni, pedig kb. három lépés van az ágyam és a WC között - rápislantottam az órára: keményen 3-at mutatott. Aztán ismételten furakodás, mocorgás, nyűglődés. Nagyjából 4-re sikerült elaludnom. A csiripelő-énekelgető madárkának meg itt a fán felébrednie. Mit mondjak, nem aludtuk ki magunkat... Panka azzal a kb. 3-4 órás alvással nem tudom, meddig húzza az igát az oviban. Ahogy ismerem, újfent a levesbe fog menni a buksikája, és alvás ezerrel... Majd meglátjuk. Vagyis én nem, de úgyis tudni fogok a dolgokról.
No el, dolog van.

Valaki dobjon már meg kávéval!!!!

KÁÁÁÁVÉÉÉÉTTTTTTTT!!!!!!!!!! Plíz! De gyorsan ám!

Ma ablakpucolást tartottam anyámnál. Jó sok időbe került, mire levakartam a millió mocskot az ablakáról, vagyis főleg a keretről. Panka kreálmányát azért nem sikerült száz százalékig eltávolítani.
De legalább az ablakok tiszták nála. Köszönet érte persze nem járt. Szokásos :(

Ma bevackoltuk magunkat itthon. Ilyen hidegben a francnak volt kedve elmasírozni bárhova is!
A hurka jól sikerült - aránylag. Bár kissé borsos volt az íze. Meg az ára is. Ennek azért nem örültem.
Bezabáltunk Pankával egy csomó Made in Ukraine feliratú karamellát, amin boci volt. Legalábbis a csomagolásán. Apa nem örült neki. De a csajszi boldog volt tőle legalább.

Mióta leszedtük a Vistat, és újra XP van a gépen, egy fokkal gyorsabb a dolog. Most már a Nero is lekerült róla. Viszont kb. 3 napja X3-assal dolgozom. Na ez már nem olyan rossz dolog...

Mostantól kénytelen leszek a saját anyám után nyomozni. Elég érdekes dokumentumokat találtam róla. Apa azonnal titkos dokumentumot talált hasonló névvel a neten. A nagyfőnökkel beszélnem kell emiatt, asszem. Hátha tud majd segíteni, bár elég sok irat megsemmisült a '80-as években, de majd megoldjuk. Ha van még egyáltalán valami róla.

Panka elaludt még fél 7 körül. Aztán kb. 10-kor kidobta magából az ágy. Vagy inkább ő kelt fel...? Na mindegy, a lényeg, hogy ébren van, és biológia órát néz éppen, most A bőr c. részt egész konkrétan. Mese, egy kis tanulnivalóval. Vajon doktor Panka lesz nagykorában? :) A furcsa az, hogy a haemoglobint próbálgatja mondani. A "sztalilokókku" már megy. Olyan aranyos közben! :)

Tartalmas egy nap, vagyis délután meg este volt a mai is... Bementem ügyelni. Elment előttünk a csajszimmal a troli. Elég soká jött a másik. Naszóval vagy fél órányi késéssel értünk be. Szabiékról sok érdekes dolog kiderült. Majd meglássuk, mi lesz belőle, ill. belőlük.

Ahogy elnézem, újabb jelentkezési lapot kell nyomtatnom, mert a bentiek elfogytak.
Mondom én, hogy gyűlünk! :) És NEM GITTEGYLET VAGYUNK!!! Te kékszemű, ott a mini-pasikkal körülvéve! Ha mégegyszer azt mered mondani, hogy gittegyletezek, én úgy fenékbe billegetlek, hogy arról kódulsz! Meg vagyok értve a bácsinak??? :) Tessék szíves lenni fenyegetve érezni magát! :) :) :)

Egyébként most néztem meg: 69-en gondolták úgy, hogy kedvelnek. Szerintem nem rossz arány...

Panka kapott egy boldog akármis menüt, én meg egy kertész vagy milyen salátát. De ne kérjen senki hozzá szószt, mert irtózatosan sós! Kb. 3 órába telt, mire meg tudtam enni a salátát a baromi sok só miatt.
Ja, apa megkapta a "fáncsi"-t. És csúnyán lebukott, hogy valakivel kever. Felvilágosított, hogy én ma estére mozit terveztem. Mindezt fél 9-kor. Este. Mondtam neki, hogy jó tudni róla, mert én semmi ilyesmiben nem gondolkodtam. De ő tudja, hogy én mozit terveztem, azért nem foglalt asztalt sehol. Na itt már elkezdtem lesni nagy szemekkel... Én vagyok leb*va, hogy szórom a pénzt, de ő akar valahol asztalt foglalni. Nem rossz! Főleg, hogy tőle tudom meg, mit is akartam csinálni ma este. Ettől függetlenül ahogy hazaértünk, elkezdett játszani, majd úgy bevágta a szundit, hogy öröm volt nézni! (Bár a billenytűzet annyira nem örült neki: visított veszettül...)

Sok szeretettel Neked, aki e percben olvasod a naplómat:

Hopp, itt valami változás történt! Ja, megvan! Kaptam 10 pontot! :) Köszi és puszi érte a feladójának! :)

Szerintem ne csináljátok meg a helyesírásos programot, mert nem jól javít...

Ezt iszogatom. Fincsi lett! :)

Élvezet a köbön... hümm... azért még meg bírnám spékelni, ha az irodámban lehetne cigizni... bár... lehet, ha senki más nincs ott, és nincs hivatalos ügyeleti idő...

Bár remélhetőleg nemsokára egy Starbucks lesz a mancsomban, aztán a pocakomban.

Eljött a nagy nap: a szivecskés tanga rajtam van. Csak az a gond, hogy tök egyedül, illetve a csajszimmal vagyok per pillanat. Sehol egy pasi a közelben! :( Na de majd délután...! Szabi azt mondta, bejön kettőre, így hát kénytelen leszek én is bemászni akkorra. Bár ő nagyon nem a Valentinom... Hümm... az mennyire döntő bizonyíték az illető Valentinságára, ha előző nap késő este kap tőle az ember lánya egy plüss szivecskét, amin van egy kazalnyi szivecske még pluszban, és Füles meg Malacka (Panka megfogalmazásában Füjes és Macaka) világít rajta...? Főleg, hogy Panka magáévá tette ezt is azonnyomban...

Ahogy a nyomozók és egyéb hasonló foglalatosságot művelő állampolgárok mondanák: KÁÁÁÁVÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉTTTTT...........!!!!!!!!!!!

Pankával ma délelőtt elindultunk a tecsóba, hogy megvegyük a kiválasztott ajándék egyik felét. Nem ment zökkenőmentesen a dolog. Előtte ugyanis behuzigált egy boltba, ami tök jó, hogy ott volt, legalább a másik helyre nem kellett elzarándokolni miatta. De sikeresen kérdezősködtem az ottani sráctól. Sőt, válaszokat is kaptam. Mitöbb, össze tudtam állítani az árlistát magunknak. Remélem holnap elfogadják a többiek is.
A medve, amit venni akartam, határozott nemtetszésre talált Pankánál. Ő egy bazinagy darabot akart megkaparintani. Azt meg én nem akartam, mert nincs annyi pénz rá. Hogyne! El sem férne a szobában! Igaz, hogy alig tudta magához vonni, akkora nagydarab állat volt, de az tetszett neki. Ha nyerek a lottón, és veszek egy saját lakást, akkor majd megkapja. Ott el fog férni, most, itt nem.
Megegyeztünk egy másik jószágban. Kisebb, rózsaszín, és a csajszim örömmel magáévá tette. Hiába mondtam neki, hogy izé, ez tulajdonképpen apáé lenne... nem, nem, nem és nem. A kutyit ő választotta, övé is lesz. Lett, mit volt mit tenni.
Nade sebaj, a másik felét még meg tudjuk kaparintani - gondoltam magamban. Tévedtem. Azt nem Panka tette magáévá, hanem jó sok, szeretet-kimutatni vágyó ember. De az összes helyről elkapkodták az összes darabot, amit csak kaptak. Nesze neked! :( Így hát a nagy, eltervezett ajándékátadásból nem sok maradt. Konkrétan holnap reggelre nem fogok tudni olyat keríteni, amit akartam. Megmondták az elárusítók, hogy sorry, két nap alatt elment mind belőle. Grrr! Azért nem adtam fel a dolgot. Kap egy darabka papírt apa. Egész kicsi darabot. Miniatűrt, egész konkrétan. Anyám szerint még annyit sem érdemel...

No, megyek sajtos sült csirkecombot kreálni. Éhesek vagyunk, mi, csajok. Mert ilyet is tudunk ám!

Ez az én formám! Most fizettem elő, erre ingyenes napot csinálnak. Csodaszuper!!! :(
Most már igazán érdekelt, hányan tartanak a kedvencüknek. Megtudtam. Nagyságrendekkel többen, mint eddig. Hogy finoman fogalmazzak. Csak látnám valami hasznát is...!

No jó, most lekecmergek a bótba a jányzómmal. Nem van itthon margarin. Azt meg csak rá kéne kenni a kenyérre... aztán a lekvárt. Majd az egészet betömni a pocakunkba. Mmmm! :) Tízórai-idő van, émbörök! :)

Pankának bevásároltam. Vagyis annyira azért nem, de mivel megígértem neki tegnap este, hogy ma felpróbálhatja azt a csillogós cipellőt, kénytelen voltam betartani a szavamat. Erre ügyelünk, hogy így legyen - egyébként is számon tartja a kisasszony. Mivel gatyó is kellett neki, két legyet ütöttem egy csapásra, és azt is nézelődtem. A csillogós csipővel érdekes eset esett meg. Elvileg 25-ös volt pont kirakva. Legalábbis beleírva annyi volt. Nos, a csajszim lábára nem ment fel. Pedig neki nincs is akkora lába! A polcon emellett az ezüst színű csillogós cipellő mellett egy kevésbé csicsás, rózsaszínű kreálmány csücsült, ami 24-esként volt feltüntetve méretileg. Nos, a kettő közt minimum egy ujjnyi különbség volt - a rózsaszín volt a nagyobb gyakorlatilag. Az eladó csaj meg is jegyezte, hogy micsoda furcsa egy számozással illették ezeket a topánkákat, hogy egyik ilyen, másik olyan. Ehhez tartozik még, hogy a saját jetilábamra néztem volna valamit, ami nem körömcipő, nem bundás csizma, nem is szandál, nem is papucs, hanem ezek közötti átmenet. Úgy elég erősen szembeötlött egy piros színű, borzalmasan ocsmány darab, ami valami western-utánzat volt, bazinagy csattal, hosszú orral, ráadásul boka fölé érő szárral. El lehet képzelni! A hideg kirázott tőle! Felpróbálni nem is kellett, látszott rajta, hogy vagy kétszer belefér a lábam, pedig 41-es volt ráfirkantva. Az egyetlen, ami egy kicsit szolidabb volt, és nagyjából az én méretem körüli, az egy 40-es szintén western-utánzat, ám jóval normálisabb - konkrétan - barna színre festegetett bokacipő volt. Értelmes, normális sarokkal. Végre! - gondoltam magamban. Szemezgettem vele egy ideig, aztán úgy döntöttem, felpróbálom, lesz, ami lesz. A lábfejemnek kényelmes, meleg volt. Néztem, néztem, a hossza sem vészes, csakhogy... és itt kezdődött a probléma. Nem az én vaskos lábamra terveték. A sarkam már nem fért bele. Hogyaza...! Ez már egy kicsit hangosabb volt. Panka győzködött ezerrel, hogy "Dugjad, anya!", de nem használt a szurkolás. Pedig olyan aranyosan csinálta, ökölbeszorított kezecskékkel. Egyemmeg! :)
Szóval csak visszasomfordáltunk a földszintre, ahol egy másik csaj - miután nem volt semmi Panka méretében - előkaparászott valahonnan három darab összeállítást. Mondta, hogy ebből adnak árengedményt, mert ezek "fent voltak, porosak". Tény és való, tényleg azok voltak. Az egyikről első látásra lerítt, hogy nem igazán az én nagycsajszimra szabták méretileg, hanem kb. jóval kisebb leányzóra. A másik egy durván összevarrt farmer-bemelegítő keveréke volt. Á, nem jött be. Nagyon nem! De azért ezt meg a harmadikat bevittük a próbafülkébe - mert mi már nagy(!)lányok vagyunk, nem öltözünk akárhol -, felvettük, és mindkettő jó volt. A farmer-szerűség még nagy is egy kicsit. Na jó, nagyon. Tehát maradt ez a türkiz-rózsaszín kreálmány, ami most itt száradozik mellettem. Azonnal kimostam, ahogy hazaértünk.
Amíg vártunk, hogy sorra kerüljünk a fizetésnél, Panka kiszúrt egy lepakolászott szatyrot. Helyesebben a benne foglalt kiflit. Más se kellett neki!
- Anya! Nézd! Kifli! Kérek kiflit! De gyere már! Menjünk boltba kifliért! - és hasonló mondatok tömkelegét ömlesztette rám, de olyan hangosan, hogy szerintem az emeleten is hallották. Kifli bezzeg már nem volt a pékségben, hiába mentünk be érte. Nem csoda - délután négykor mi a fenének lenne náluk frissen sült kifli?! Tehát kifli nélkül jöttünk haza, megspékelve egy kis futással, mert pont a mi járgányunk állt be a megállóba, ahogy odaértünk.
A trolin meg kishíján leütöttem egy szőke libát. Alapvetően nincs semmi bajom a szőke nőkkel, feltéve, hogy normálisan viselkednek. Panka le akart ülni, és aludni. Azért állva nem olyan kényelmes a dolog, igaza van. 3-4 megálló megtétele után végre felszabadult két hely. A szőke liba végig ott állt mellettünk, mi meg elindultunk megtenni azt a három lépést, ami elválasztott minket a hőn áhított ülőhelytől. A liba mellettünk állt addig. Mondtam Pankának, hogy nézd, ott a hely, odamegyünk, le tudsz ülni. Mondta, hogy jó. A szőkénk pedig bevágott elém, kishíján eltaposta a gyereket, aztán bocsánatot kért, és elhelyezkedett az ülésen. Sőt, még a csomagot is le akarta tenni a másik szabad helyre. Hogyajóédesanyukádat....! - ez, és hasonló gondolatok cikáztak hirtelen a fejemben. Odatettem az ülésre Pankát, csak nem teszi rá a bazi táskáját! Szerencséje, hogy "észrevette" időben a cseppségemet. Visszahúzta. Nekem meg már lendült a kezem kishíján, hogy most úgy taknyántenyerelem a rohadékot, hogy arrébb ül egy ablakkal. Panka azért az elalvás határán kivágta a krokodilkönnyes sírást, hogy "Anya, gyere ülj le!". Mondhattam én neki, hogy nem ülök, néni ül ott, ahova le akartunk ülni együtt, nem volt igazán hatásos. A szőke libára sem. Körülöttem már ott beszélgetett két öregasszony, hogy ezek a mai fiatalok, milyenek, hogy nem engedik az anyukát leülni a gyerekkel, stb., de szőke libánk ezt sem vette észre. Nem a jófenét! Kihúzta magát büszkén, sörénylóbált egyet-kettőt, és nyugisan nézelődött kifele az ablakon. Panka meg elaludt közben, hozzám bújva. Egyik kezemben a rucija, másik kezemet ő markolászta kétségbeesetten, el ne tűnjek, és közben szundizott egy jót. Miért is nincs három kezem...?!

Amíg a drágaságom aludt, én csendben elosontam filmnézni. Che Guevara A motoros naplója c. mesterművet egész konkrétan. Mondom én, hogy gyűlünk! Szabi hozta Anitát is magával. Szegénynek az orra alá dugtam plusz egy aláírnivalót. Örült neki... kellett előhozakodnia a tagdíjbefizetéssel, de most azonnal! :) Így járt! :) Azért a popcorn, a nagy adag kávé meg az a bűnrossz kóla azonnal elfogyott. De hogy hogyan tudnak ilyen szappanízű löttyöt mint kólát eladni...?! :o

A mai nap sem volt piskóta! Délelőtt mentünk doktor nénihez. Kb. 10 óra körül. Rendelés 11-ig volt. Egy ismerős anyukával beszélgettünk, mondta, hogy ők ott voltak fél 9-re, de úgy jártak, mint mi egy héttel ezelőtt: se ülni, se állni nem lehetett a váróban. Mi kb. másfél órát vártunk, mire bejutottunk. Nem viccelek! Ja, hozzátartozik, hogy 4-en voltak előttünk - ebből egy gyerekkel már bent voltak, amikor odaértünk. Hiperszuperjó!
Közben Pankának wc-re kellett mennie, és az egyik kislány közben odaült, ahol ő előtte - nem új jövevény, csak átült oda beszélgetni a nővéréhez meg annak iskolatársához -, amikor kijöttünk, okoztunk egy kisebbfajta kabaréjelenetet:
- Hé, az az én helyem! - kiáltott fel döbbenten a csajszim.
- Jó, akkor gyere ide, visszaülök a másik székre - mondta a nagyobb kislány.
A következő kép: Panka két kezét a csípőjére téve, összevont szemöldökkel, borzalmasan mérges fejjel néz a kislányra.
Na itt már senki nem bírta ki röhögés nélkül a váróban. Én sem.

A mostani beszólásaitól azért majd' hátsóra csüccsenek... Amikor a Coraból jöttünk haza, megbeszéltem vele, hogy ő hozza fel a sütit az emeletre a kis kezében. Nézegetett egy pirosas kabátot, nagyon nézegetett. Én meg nem akartam felpróbáltatni vele. Nade térjünk vissza a lépcső aljához. Rámnézett, kezembe nyomta a zacskót, és közölte:
- Hozzad a sütit! - ellentmondást nem tűrő hangon mégpedig.
- De cicám! Megbeszéltük, hogy te hozod fel a sütit, és akkor odafent azonnal kapsz is belőle, nem? - döbbentem meg.
- Oké. Fogjad! - kérdően ránéztem, erre a kis mutatóujját rosszallóan ingatva közölte velem: - Nem vettél kabátot! Na! Hozzad!
Elkezdtem nevetni rajta, de elég durván. Természetesen azonnal magáévá akarta tenni itthon a sütit. Aztán a kis zsiványkám legújabb okosságára is fény derült. Ha valamit hisztizve akar elérni, akkor nem földhöz vágja magát, hanem azt a borzalmasan megbántott, végletekig elgyötört fejet bevágja, krokodilkönnyeket hullat, és szívet tépően sír. Azzal a hát-nem-szeretsz-hogy-képes-vagy-ilyet-tenni-velem?-nézéssel. Nehéz, borzalmasan nehéz ilyen csajszikának ellentmondani. Olyan imádnivaló...!

Csodák csodájára ma elmentünk sétálni a napsütésben. Eredetileg zokniért vertem ki a dózsákat az ágyból, de mást is vettünk.
Fekete-bordó fehérneműszettet, meg egy másikat, ami tanga konkrétan. Fekete-vörös csipke az egész, és hátul fűzőként funkcionál egy rész rajta, a fűző végére meg szivecskék vannak varrva. Kettő, egész konkrétan.
Aztán lefotóztam a nőszemélyt. Olyan kis vagány fejet vágott, hogy muszáj volt! :)

A nap kérdése: hogyan került hipó a mosógépbe???

Apa pólója meg pizsamaalsója látta kárát. Azt még nem tudom, hogy árulom el neki, de nem fog örülni... Most alszik. Kb. 2-3 órája. És borzalmasan le van főve. Amikor meg felriad, akkor kishíján megfullad. Nesze neked!
A darált marhahúst nem tudtuk megenni. Egyikőnk sem. Pedig finom lett, csak borzalmasan laktató! Zöldbabos marhahús. Paradicsomszósszal. No szénhidrát - mármint krumpli, tészta, stb. -, csak sajt a tetején. Mmmmm! :)
Ha valaki még nem vacsizott, azt várom! Kb. majdnem egy kilónyi kaja van még. Igaz, kihűlve, a hűtő nevezetű hely - valamint kazalnyi másfajta kaja - társaságát élvezve, de nem panaszkodik, ergo csak nem rossz ott bandázni neki...

Te jószagú...!
Este hazaérve Pankát bőgve találtuk a wc-n. Nem csoda, trottyantott egy jó büdöset. Első kérdésem az volt, hogy hogy a fenébe sikerült ilyen átható szaggal ellátott végterméket készítenie. A következő az volt, hogy ennyi kaka hogy fér egy ilyen cseppnyi gyerekbe?! Elég nagydarab kezem van, de a két én-féle ökölnyi méret kezdetnek nem semmi! A folytatás sem volt sokkal kedvezőbb, lévén, hogy folyékony halmazállapotú, igen sötét és büdös dolgok folydogáltak ki a kisasszony fenekéből...
Kész szerencse, hogy most szereztünk be egy nagy adag mosóport. Virágos mosóport, hozzácsomagolva az öblítővel. Használtam is. Sőt, holnap is fogom. A gond az, hogy mire kitakarítottam a telepakolt wc-t - kívül-belül mindenhol -, kisvártatva lehetett újrakezdeni az egészet. Csak a Domestosom fogyott el, így hipózni voltam kénytelen... most pedig az ágy telekakilását megelőzően inkább felkutattam a régről megmaradt pelenkát, és rápakolásztam a kisasszonyra. Emellett persze azért tudja jól, hogy nem szabad belecsinálni semmit, de ha éjszaka rájön a cifrafosás újra, inkább a pelenkát takarítom ki, mint az ágyat - részemről legalábbis.

Egyelőre én vagyok a lakásban a legegészségesebb élőlény - azt a pár molylepkét leszámítva, akik elbujdokolnak, ha le akarom őket csapdosni. Apa lázas, taknyol, köhög, fulladozik, anyámat követi a sorban. Panka meg remélhetőleg "csak" egy kis gyomorrontást szedett össze, de azt alul-felül igyekszik kiadni magából. Én meg már hozzászoktam pár óra alatt, hogy hipó-, ill. Domestos-szagú a mancsom. Szerencsére reggel 6-kor nyit a bolt, úgyhogy nem lesz gond az újabb fertőtlenítővásárlással.

Olyan jó volt délben, olyat láttunk Pankával, hogy ihajcsuhajfahaj! Manőverező vadászrepülőt! Bezony! :) :) :) Virult a fejünk ezerrel! Komolyan! :) :) :)

Vacsira igen fincsi virslit szereztem be. Nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz! Bár a Dózsák nem nagyon ettek. A nagyobbiknak nem volt étvágya, aztán a kisebbik szolidarított a nagyobbikkal.

Most meg egy szép ruhákkal foglalkozó cég honlapján kódorgok. Csodaszép ruhák vannak ott. Boglárka Szalon a neve. Csak pont az a ruha nincs, mint ami nekem kéne. Hasonló van dögivel, de az nincs. Hüpp-hüpp.


Jóccakát, emberek!

Megint csókolózós hangulatomban vagyok, csak nincs kivel... :(
Egyébiránt nyűglődök itt ezzel a DVD-borítóval, de nagyon. Egyszerűen nem hajlandó azt csinálni a progi, amit kéne. A gond az, hogy eddig bármikor nyugisan megcsinálta, csak most, amikor kéne, akkor feledkezik meg magáról, és úgy csinál, mint aki szenilis.
Valaki nem akarja jobb belátásra bírni...?

Voltunk doktor néninél. Írt fel újabb adag gyógyító löttyöt. Szegény! Fel akarta írni a Curam-ot, én meg közbeszóltam, hogy bocsi, azt tök felesleges felírni, kiváltani is, mert a gyerek sugárban terít be vele, plusz a többit kidönti a kezemből. Szóval nem szereti...

Ááááhh! Kiszaladtam, hogy csinálok sajtot neki. Vagyis egész konkrétan, levágok neki. Erre mire jövök be? A padlón a kaja - tej, benne a csokis golyók -, ül az ágyon, félig kifele áll a többi kaja a tányérból. Grrrr! Nem, ennyi nem volt elég, úgy gondolta, az, hogy anya rászól, semmit nem jelent, inkább kipróbálja, milyen, ha az ágy is úszik a nyuszis golyóktól. Fú! Pumpa az felment bennem, elég rendesen.

Haaaaapci!
Aláírásgyűjtöttünk. Nem tudom pontosan mennyit, de valahol 1000 db környékén mozog a szám. 9-től negyed 3-ig. Most meg vacogok a konvektor mellett, vagyis borzalmasan fázom. Nem jó ez, hogy mindenki beteg körülöttem! Homorú vagyok. Anyu hót lázas, és egyszerűen nem találok olyan lázcsillapítót, amit be tudna venni, nem lenne rá allergiás. Mióta hazaértem, hapcizok meg orrot fújok, de nagyon. Meg még annál is jobban.

Nem tudom, mi legyen az ebéd. Pedig éhes vagyok. Vagyis annyira nem, de enni kell, nincs mese. Talán káposztás kockát csinálok, mert nincs kedvem nagyobb kaliberű kaja elkészítéséhez. Legszívesebben valami orrkidugítós löttyöt szipákolnék, aztán bebújnék az ágyba, és kész. De még össze kéne számolni odabent a mai íveket, hogy melyik jó, melyik nem, stb., és természetesen most nálam volt az összes szerszám a postaláda megherkentyűzéséhez, csak éppen oda nem mentem. Sőt, nem is nagyon akarok. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, megfázott állat vagyok, és ha ezt mindet összeadjuk, nem túl jó eredmény jön ki belőle.

Úgy döntöttem, most nekem kamilla-hársfa teára van szükségem. Remélem a tea is ilyesfajta módon gondolkodik, és nem fog elzavarni, ha közeledek hozzá bizonyos nem titkolt hátsó szándékkal - miszerint gyorsan szedje ki belőlem a hapcizást -, sőt, határozottan segítségemre lesz a dologban.

Érdekes egy nap volt a mai... dokinál kellett volna lennünk. El is értünk oda rendelés vége előtt 20 perccel. Én hülye marha, azt hittem, akkorára már ki fog ürülni a váró. Hát nem. Tévedtem. Miután keresztülvergődtük magunkat az elütött macskán - legalábbis azt hiszem, az volt... -, elmentünk a bolt mellett gumimaci-vétel nélkül, odaértünk a dokihoz. Furcsa volt, hogy kint is vannak, méghozzá jó sokan. Kérdezősködtem egy sort a kint levő anyukáktól. Kiderült, hogy ha annyira akarok, megpróbálhatok bejutni az ajtón a váróig, de ne nagyon reménykedjek, mert a picibabás részlegbe sem tudott már bemenni a babakocsival a túlabb álló anyuka. Tehát marad holnap délutánra a doktor nénizés...

Itthon veszettül elkezdtem anyázni a nyomtatópatronra. Meg a nyomtatóra. És arra is, aki feltöltögette a patront. Estére kiderült, hogy valamit gond van magával a patronnal, úgyhogy kidobtam pár ezer Ft-ot az ablakon, amikor feltöltettem a tecsóban. Csodajó! :( :( :(

Bementem a pártházba, vittem cuccokat bentre - persze a mérőszalag meg a kombináltfogó rittig itthon maradt -, úgyhogy kezd élhetőbb hellyé válni a saját részlegem. Vagy részlegünk. Vagy nem tudom, hogy mondjam.
A hazasomfordálás igencsak elkúszott jó sokára, egész konkrétan fél kilenckor kezdődött. De hát ez van, szerda délután le kell adni az eddig összegyűjtögetett aláírásokat, mert megy fel Bp-re az egész. Sanyi viszi.

Anyám hót lázas, állandóan rosszul van, én is taknyolok - főleg, mióta hazaértem -, babucim is köhécsel újfent. Holnap meg az állomás előtt aláírásgyűjtünk délelőtt.

Ferinél találtam egy igen érdekes levelet:
Több pénztár, több biztosító, több nyomor!

Most kaptam ezt a levelet. Sokat nem szeretnék hozzáfűzni. Olvassátok, terjesszétek!
Kedves Címzettek!

Most jöttem a könyvvizsgálói továbbképzésről, ahol a
társadalombiztosítás 2008-as változásáról tartottak előadást.
FELHÁBORÍTÓ VÁLTOZÁSOIKAT HAJTOTT VÉGRE A KORMÁNY!
A nyugdíjjárulék és egészségügyi járulék az alábbiak szerint változik:
Munkaadók által befizetett járulék: nyugdíjkasszába a mostani 18 %-ot 24%-ra emelik, egészségügyi kasszába 11 %-ot 5%-ra csökkentik.
Munkavállalók járulékai: nyugdíjjárulék 8,8 %-ról 9,5%-ra nő, egészségügyi járadék 7 %-ról 6 %-ra csökken.
Mit jelent mindez?????
Lerázza kormány magáról az egészségügyet, az elvonást átterelik a szintén hiányos nyugdíjkasszába. Majd megemeli a járulékot a privatizált EÜ kassza!
Ezért már őt fogják szidni! Kérdés, hogy lesz-e egy 7%-kal csökkentett bevétel mellett is jelentkező? EZ UGYEBÁR, HA JÓL SZÁMOLOM MINIMUM TOVÁBBI 120 MILLIÁRD Ft kivonást jelent az egészségügyből.
Kérdésem, hol a parlamentből az ellenzék?
Miért nem hangos a sajtó az övön aluli ütéstől?
MI LESZ VELÜNK, VÁLASZTÓPOLGÁROKBÓL, HA BETEGEK LESZÜNK?
HÁNY ORVOST FOGNAK ELBOCSÁTANI ÉS HÁNY ÚJABB KÓRHÁZAT ZÁRNAK BE?
Kérem továbbadni, mert végső soron a mi bőrünkre megy a minden mértéket meghaladó aljasságuk!
A több-biztosítós törvénytervezet diszkrét bája:
Azt eddig is gyaníthatta mindenki, hogy az idősebb, krónikus betegség(ek)ben szenvedő ügyfelekért nem fognak kapkodni a profitorientált magánbiztosítók!
(a mellékelt cikk szerint Hollandiában 'Arany Kézfogással' - egy nagyobb
összeggel - veszik őket rá, hogy feladják a biztosításukat. Ezzel az erővel akár el is altathatnák őket...), de nehogy az képzelje bárki is, hogy az aktívkorosztály sorsa nem lesz ugyanígy megpecsételve. A cikk szerint nyilvánosságra
került törvénytervezet szerint a magánbiztosítók csak természetbeni betegellátást fognak finanszírozni, táppénzt nem fizetnek. Ezt lovagiasan áthárítják a munkáltatókra!
Vagyis a táppénzt, amit eddig a társadalombiztosítás fizetett a szép, új szadeszes világban a munkáltatónak kell fizetnie.
(Csak halkan kérdezem: - akkor mi a fenének kellenek a magánbiztosítók?)
Gondoljátok meg, proletárok, mi következik ebből! Egy olyan országban, ahol a munkavállalók többségét a magánszektor foglalkoztatja?
Meddig is foglalkoztatja? Amíg egészséges!
A lehetséges következményeket mindenkinek a fantáziájára bízom.
A magánbiztosítók extraprofitját tehát a munkáltatók fogják megtermelni.
Képzeljük csak el, mi történik egy kis vagy közepes vállalkozásban egy kiadósabb influenzajárvány idején? Nem elég, hogy kiesik az a bevétel, amit a lebetegedett alkalmazottak nem tudnak megtermelni, és ebből a negatív bevételből még táppénzt
is fizessen nekik. Munkahelyi balesetről, tartós betegségről már ne is beszéljünk. És vajon milyen létbizonytalanságba taszítja ez a tervezet azt a
rengeteg magánvállalkozót, aki önmagát foglalkoztatja? Ez a réteg eddig kapott
táppénzt, ha lebetegedett, ezentúl majd magának fizet. Miből is? És egyáltalán akkor miért is fizetünk TB-t?
Ez az egyik olyan Achilles-sarka a magánbiztosítós rendszernek, ahol a legsikeresebben lehetne megtámadni. Ez a megoldás ugyanis csak maguknak a
biztosítóknak lenne bomba üzlet, magánemberként még a legdoktrinérebb
liberálisoknak sem lehet érdeke, az MSZP sakkban tartott képviselőiről nem is beszélve. Őket leszámítva lényegében az egész társadalom véd- és
dacszövetségbe
állhatna, hiszen végre volna egy olyan kérdés, amiben a munkaadók és a
munkavállalók is egy oldalra kerülnének.
A rendszer ajándéka - legtöbb, mi adható – a totális létbizonytalanság az egész
társadalomnak. Ez bizony a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás halálos
ítélete. Nem érdemli meg a homo sapiens nevet az, aki ezt az embertelen, ördögi
tervet kieszelte: nem hiszem, hogy anya szülhet ilyen kreatúrát, csak a sátán
klónozhatta azokat, akik az emberi kiszolgáltatottságból akarnak profitot termelni. Csináljon a Szabad Demokrata Romboló Páholy saját tagjainak olyan magánbiztosító rendszert, amilyet akar, de nekünk nem kellenek sem ők, sem
embertelen rendszerük. Ideje lenne őket véglegesen leszázalékolni! Terjesszétek, proletárok! Már nemcsak a láncaitokat veszíthetitek! Az Életetekről van szó!
Alkotmányellenes biztosítási reform az SZDSZ az általa a holland rendszer mintájára megvalósítani szándékozott egészségbiztosítási reformot már részben
végrehajtatta az MSZP-t képviselő pártelnök-kormányfővel és egészségügyi tanácsadóival, akik szintén inkább liberális, semmint szociális beállítottságúak.
A kormányfő és a kisebbik koalíciós párt által elképzelt társadalombiztosítási
reform kórházi kezeléshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat érintő
kórházreformot a kórháztörvény módosításával még a nyáron a társadalom és az egészségügyi szakma, valamint érdekvédelmi szerveik megkérdezése nélkül oldották meg.
Mára egyértelművé vált, hogy rosszul. Az egészségjog sérül. Kórházakat zártak be vagy a korábbi gyógyító jellegüket elvonva elfekvő intézményekké
alakították át, ahelyett hogy a gyógyító intézmények változatlan fenntartása mellett csak a felesleges ágykapacitást vonták volna el, és így a kórházbezárásokkal kialakuló új körzetbeosztás miatt a betegek túlnyomó
többségét messziről kell a körzetének megfelelő kórházba szállítani.
Az ezzel járó hosszabb szállítási idő a beteg állapotának rosszabbra fordulását okozhatja,sőt életét is veszélyeztetheti.
Részben a kórházak és a kórházi ágyak csökkentése és az egészségügyi személyzet radikális leépítése miatt nemcsak a késedelmes kórházba kerülés
veszélyeztetheti a beteg életét és egészségét, hanem a műtéti várólisták idejének jelentős
meghosszabbodása is.Mindez egyértelműen sérti az alkotmány 70/D. paragrafusába foglalt, az
egészséghez való jogot.
Ugyanez a helyzet a szűkebb értelemben vett egészségbiztosítás terén is.
Azzal, hogy a kormány az SZDSZ nyomására a társadalmi szolidaritás és kockázatközösség elvén nyugvó állami egészségbiztosítási rendszert -
holland és szlovák mintára - profitorientált egészségbiztosítássá akarja átalakítani, ugyancsak durván sérül a szövegében már gyökeresen módosított,
valamint az EU-konform magyar alkotmány előbb már hivatkozott szakasza. Nézzük, mi történt Hollandiában!
Egy rókáról két bőrt Hollandiában azzal, hogy 2006-ban megszüntették a szolidaritás elvén alapuló kétpilléres - államilag szervezett, de az állam, a
munkáltatói és a munkavállalói, valamint biztosítotti oldal részvételével önkormányzati alapon működő - egészségbiztosítást, átadva azt a
nyereségorientált magánbiztosítóknak, a korábbi harminc euró összegű havi
biztosítási járulék száz euróra emelkedett. Korábban a harminceurós járulék fizetése a munkáltató és a biztosított munkavállaló között feles arányban oszlott meg.
Most a munkáltató a járulékfizetésben nem vesz részt.
Ezért a Munkavállaló és a vállalkozó egyaránt száz euró hozzájárulást fizet.
Az új rendszerben a biztosítótársaságok betegségi és szülési segélyt, azaz táppénzt nem fizetnek. Ezt a munkáltatók kénytelenek fizetni maximum
két éven át, az összeg az átlagkereset hetven százaléka. A táppénz kifizetése alól a munkáltató csak akkor mentesül, ha erre biztosítási szerződést köt. A
magán biztosítótársaságok így egy rókáról két bőrt húznak le. A rendszer bevezetése után a biztosítótársaságok közölték, hogy a felemelt járulékfizetés
ellenére sem rentábilis nekik a betegbiztosítás. Ezért állami hozzájárulást is igényeltek.
Ugyanakkor a járulékösszegek több mint háromszoros emelése miatt mintegy háromszázezren maradtak ki a biztosításból. Ezért az állam rászorultság
igazolása ellenében átvállalja tőlük a járulékfizetés egy részét. Az állam tehát duplán terhelődik. Hollandiában sem az állam versenyez a biztosítottakért.
A magánbiztosító csak az egészségeseket fogadja szívesen, míg az instabil egészségi állapotúakat igyekszik távol tartani magától. Sőt az öregeket és a
krónikus betegeket egy nagyobb összeg kifizetésével, úgynevezett 'arany
kézfogással' veszik rá biztosításuk megszüntetésére. Ugyanezt teszik a szlovák magánbiztosítók is.
Nem véletlen, hogy az új szlovák kormány a régi, szolidaritási alapú biztosítás visszaállítására törekszik.
Titkos tárgyalások az egészségbiztosítás tervezett magyar reformja csak annyiban különbözik ettől, hogy a felállítandó biztosítótársaságokban 51 százalék lesz az állami
és 49 százalék a magántulajdon aránya. Ez azonban csak porhintés, mivel a tulajdonosi arány ellenére az irányítási jogosítványok a magántulajdonosi szférába csúsznak át. A helyzet így ugyanaz, mint Hollandiában vagy Szlovákiában.
Sőt a kormány titkos tárgyalásokat folytatott már a magánbiztosítókkal, amelyek a kiszivárgott hírek szerint 'megdöbbentően' magas követelésekkel
álltak elő - a kormányváltás esetére is - a működésbiztonsági igényen felül. Ezzel a reformmal nálunk is megszűnne a szolidaritási alapú egészségbiztosítás, és a hollandhoz és
a szlovákiaihoz hasonló antiszociális vonások jelennének meg. Ez szintén sérti
az alkotmány 70/D. paragrafusát. Mindezt alátámasztja a közzétett törvénytervezet, mely szerint az új pénztárak Zrt.-ként működnének, és csak természetbeni betegellátást finanszíroznának, 'táppénzt' viszont nem.
Ennek fizetését a kormány nálunk is a munkáltatókra hárítaná. Ezért, ha a tervezetből
netán ebben a formában törvény lenne, azt az egészségügy átszervezésével kapcsolatos előírásokkal együtt az Alkotmánybíróság elé kell vinni.


Szép az élet!