Jelentemalássan végrevalahára sikeresen átpakolászódott a randis helyről ide az egész dö napló. Bódoccságos vagyok.
Azért milyen érdekes az élet... mire betöltöm a 30-at, csak altatóval tudok elaludni, és csak kávéval felkelni. Na jó, időnként még azzal sem :)
Csajszikáim egyre nagyobbak, édesebbek, gyönyörűbbek, és - mondjuk ki - őrült módjára szeretem őket. Még ha ez hiperszuperbaromságként is hangzik a számból. Vagyis tollamból. Akarommondani billentyűzetemből. Vagy valami. :)
Hogy Marcsihoz mikor jutunk el végre karommékingeltetni, halvány segédlila fingom se nem van. :S A múltból jövő csúnya dolgok miatt egy árva büdös fityingem nincs ugyanis. Mindenki csak elvenni tudott tőlem mindent. Nagyjából mindet törvénytelenül. Illetve törvény ellenesen. Mondhatni legálisan. És én még mindig vagyok olyan nagyon nagy marha, hogy itt ülök a seggemen, és nem vagyok hajlandó bíróságra szaladgálni miatta. Pedig Icus is megmondta anno, hogy én vagyok a legnagyobb barom, hogy nem perlek mindenkit sorra. Megtehetném. Meg hát! Hogyne! Csak eddig finoman fogalmazva nincs túl jó véleményem a bíróságokról. És így is van miért járkálnom oda. Holott semmi humorérzékem nincs hozzá. Még jó, hogy létezik a Jogi Fórum, ha nem találok semmit, oda beírok, és iszonytatóan nagy baromságokat kapok válasznak. :D Elgondolkodtató... ha én sorra, mindent és mindenkit végigperelgetnék, amennyi gondot, bajt okoztak nekem mások, már milliomos lennék szinte! :D De nem... Itt az utcában is van egy... ház. Na annak a tulaját szarrá perelném, az tuti!
Mi a fészkes francnyavalyáért vagyok én ilyen hót rendes???
