Te jó ég, hát hol is kezdjem?!
Anyu jött. És elment. Én meg pont akkor, amikor jött, pár órával az érkezése előtt ágynak estem. Illetve dőltem. Nem önszántamból. Csak jobban tettem, ha bebújtam a takaró, a paplan alá, minthogy ébren legyek szarul. Jelzem nem is bírtam talpon maradni. :S Tegnap este még úgy volt, vagyis vasárnap este, hogy hétfőn reggel a csajok átvándorolnak a mamához, és ott húsvétolnak, én meg a saját anyukámmal itthon maradok. De reggelre "csodák", vagyis annak a rengetegsok lázcsillapítónak a hatására, ill. csodájára lement a lázam. Viszont előtte kb. fél órát meg ilyeneket bírtam talpon lenni, aztán (jó)pár óra fekvés. Hol alvással, hol nem alvással. De most pár nap alatt bevételre került nemtom, hány, de sok-sok ezer mg-nyi fájdalom- és lázcsillapító cucc. Meg C-vitamin. Meg Kalmopyrin. És egyik sem gyenge cucc volt. :S No mindegy. Katica még mindig beteg egy kicsit, viszont a nyuszi hozott neki fogacskát!!! :) Igen, kibújt az első fogunk! Anya örül! Apa... igen, ő is örül. :) Panni is, Nagyi is, a többiekről egyelőre nem tudok nyilatkozni. :)
Rebinek pedig a picsáját szertendő szanaszéjjel fogom rugdosni! Lenyúlta, ill. megette celofánostul a PanniCica csokinyusziját meg az egyik csokitojását - ráadásul még azelőtt, hogy PanniCica megtalálhatta volna! Mondtam apának, hogy csúnya dolog, de remélem keresztbe fordul a torkában a falat! Apa szerint igen erős bélfájdalmakkal fog küzdeni az adott kutty. Meg is érdemli!!! Csak úgy lenyúlja?! Mi a f*t képzel magáról??? GRRRRR!!! Szegény drága PanniCicám azokat a kutty-által megevett csokikat már nem tudta begyűjteni, de azért így is örült nagyon, miket lelt szét... mondjuk szórva a kerben. :) Olyan, de olyan örömmel gyűjtögette össze, hogy öröm volt nézni! :) Én drága kis királylányom! :$
Anyu ismét jót alkotott: dédim féle legényfogót. :) Tegnap este, amikor már fel tudtam kelni az ágyból, mondtam is anyunak, hogy nem vagyok én olyan nagyon biztos abban, hogy az a süti kitart reggelig. Aztán - hála apa... mondjuk úgy: csúnya nézésének - megmaradt a süti. Nagyobbik része. :) Finom volt, na! :) Igen nagyon erőteljesen uralkodnom kell(ett) magamon, hogy ne zabáljam fel az egész tálnyit. :) Amúgy nem szeretem a süteményeket, sőt!
Az azért jópofa volt, hogy szombaton fogtam magamat, és lázasan, amíg apa aludt, nekiálltam kertet rendberakni. :S Ez abból állt, hogy elkezdtem öntözőrendszert fabrikálni a két hátsó, nagyobbacska szamócaültetvényhez. A gond csak ott van, hogy a talaj a kapu fele lejt, nem pedig hátrafele, a hátsó kerítéshez. Erre pedig csak az öntözőrendszer félig-meddig kialakítása után jöttem rá. PanniCicával egyetemben. :S De olyan nagyon ügyes volt a nagyjányom, hogy ihaj! :) Segített, még az ereszt vagy mit, amiből csináltam a cuccost, még azt is segíteni akart vinni. :) Én édes, okos, jószívű, gönöjűszép nagyjányom... :$ Igen, végülis lehet akkor tettem be a kaput magamnak, de nagyon... Lefőttem ugyanis a napon, de nem kicsit. A házban meg ugyebár jóval hűvösebb volt, mint odakint. Bár nem sokat rohangáltam én befele. :) Volt elég dolog odakint is. :) No, hát miután végeztünk az öntözőrendszer-mékingeléssel, az elöl levő ágyást vagy mit kezdtem/tük el rendbetenni. Most már úgy néz ki nagyjából, mint aminek gazdája is van. :) Hatalmas nagyra megnőtt szamócatövek, felásott földben, kétnaponta locsolással - nem kell gyakrabban, úgy vettem észre -, meg felástam a tavalyi retek helyét. Meg persze gazoltam egy sort. Na itt már totálisan ki is készültem szombat délután. De ma - pardon, tegnap, szóval hétfőn - délután végre valahára sikerült azt is csinálni, amit én akartam, meg PanniCica is vágyott rá: ültettünk retket!!! A felásott, jócskán beöntözött földbe. :) Bódoccságos PanniCicám volt utána. :) Asszem legalábbis. :$ Szóval most már lesz - remélhetőleg - egy hónap múlva retkünk. :) Vagy ha hamarabbra sikerül csinálni megfelelő tápokkal, akkor hamarabb. :) Én - szerénytelen véleményem szerint - bazinagy retkekre meg szamócákra számítok idén. Ugyanis most már ténylegesen figyelgetve van a növényekre. :) Az állatokra is. :) A csigákra főleg. Márminthogy ne ólálkodjanak a szamóca környékén. Akik pedig ott ólálkodnak, azok a csigucik átmennek repülő csigákba. :D Viccet félretéve: a kerítés, ill. a kert túlsó felére dobáljuk őket, együttes erővel PanniCica és én, egy csomóba, hogy együtt legyen az a fenemód kiterjedt családfaágakkal rendelkező, szamócazabáló csigacsalád. Nem eltapossuk őket, csak esélyt adunk nekik átköltöztetéssel, de a szamócásból való kitelepítéssel a jobb, boldogabb élet reményében. :D Szépen megaszondtam, mi? :D
Anyunak mutattam, milyen is a szabad levegőn száradt ruha szaga. Vagyis illata. :) Fincsiiiii!!! :) Finom, száraz. :) Nem tudom más szóval leírni, de az tuti, hogy a Silan, a Persil, a Lenor, az Ariel, meg a többi cég egyike sem tudja előállítani az itteni illatot. :) Merthogy itt a szélnek és a napfénynek igenis illata van. :) Meleg illata. :) Azért érdekes... amik a szabadban száradtak ruhák, azokat nem kifejezetten kell vasalni. Hogy miért is, hát az számomra talány. Tippem az van: talán azért, mert szinte beleégeti a nap a saját sugarait. Vagy hogy teljes mértékben megszáradnak a szálak a ruhákban, nem csak úgy tessék-lássék módjára. Hümm... Franccsetuggya. :)
Az anyukám volt egyébiránt most a megmentő. Ő kreálta a sütit, meg a salátát is. (Majdnem)minden meg volt véve a salihoz meg a rengeteg, betervezett sütihez, csak az nem volt sehol számításba véve, hogy én bizony leesek a lábamról, de nem is kicsit. De hát csak 8 ember locsolgatott meg minket. Feri nem tudom pontyosan, miért, de még 6-ot várt, hogy majd jönnek. Na jó, én is számítottam még 3-ra. De nem is baj, hogy nem jöttek, legalább ott, oda, rájuk nem ragasztottam semmiféle megfázást. Ferinek - mondjuk úgy, finoman, nőiesen - más a véleménye a dologról. És nem kicsit lepődött meg, hogy nem jöttek már mások, miután elindult locsolgatni. Szegénykém... iszonyat nagyon nagyokat fog még lepődni az életben! :S Csak nem tudom, hogy fogom rá felkészíteni. :(
Anyu más miatt is megmentő volt. Katica számára legalábbis. Meg az én idegszálaim számára. :) A kisasszony ugyanis az elmúlt másfél napban szinte végig ölben volt. :) Merthát a nagyi arra való, hogy őt szórakoztassa. Mindkettő! De ha csak egy van itt, akkor meg duplán szórakoztatásra teremtett lénnyel van dolga a babának, és ez bizony azt jelenti, hogy a baba fenséges pici picája egy árva pillanatig sem lehet lerakva. :D Még aludni is csakis és kizárólag a nagyi ölében volt hajlandó. Az pedig egyenesen vérlázító felségsértésként vonult be a köztudatba, ha őfenségét le merték pakolni egy percre is. :) Hiába... a nagyi az NAGYI! És punktum! És vita nincs! :D
Vikinek viszont most lestem meg iwiw-en a babáját. :) Ex-sógornőm, itt laknak pár utcával arrébb, és csak neten keresztül láthattam a picijét. Jó, mi? Az is, hogy Panni nagyjából egyszer találkozott eddig összesen a középső uncsitesójával a vérszerinti apai oldalról. Azt is véletlenül, az orvosnál. A legnagyobbal szerintem még soha nem futott össze. A legkisebbel sem, de hát a pici Kata baba még tényleg pici. Legalábbis időben pici. Méretben nem. :) Hatalmas csöppség lett! :) (Jó nagy fába vágjuk a fejszénket Ferivel, ha mi egy ténylegesen létező, működő családot akarunk felépíteni! :$ De ha más nem, legalább mi megtesszük. Tudok két kislányról, akik nagyon szeretetéhesek, és rájuk fér, hogy igazi családjuk legyen, legalábbis anyukával, apukával, testvérkével. :) Ha mások elbaszták, az ő bajuk, mi nem fogjuk!)
