Ha eddig szemernyi kétségem is lett volna, hogy a lányaim ténylegesen testvérek-e, hát az ma reggelre megszűnt: Katica ugyanis hajszál pontosan ugyanazt a műremeket kreálta, mint annak idején Panni. Konkrétabban: a picúr úgy döntött, ő bizony leszedi magáról a kakás pelust. Nem kell az oda - főleg, hogy kishíján túlcsordulás veszélye forog fenn. Ezután alaposan megszemlélte az oda termelt műremeket, és kóstolgatások, valamint kicsi kezecske által végzett tapintások után megállapítást nyert számára: "Jééé, hát ilyennel anya is szokott dolgozni! Nosza, rajta, utánozzuk le anyát! Előszöris kenjük be magunkat ezzel a krémmel, de amúgy nyakig és jó vastagon, hogy mindenütt beérjen!" Aztán - feltehetően - az is eszébe jutott, hogy pár nappal ezelőtt anya valamilyen krémmel kenegette-ápolta végig a kiságyat, az összes rácsot, kívül-belül. "Ha anya csinálja, az biztos jó úgy, és én is meg tudom csinálni ugyanazt ezzel a krémmel, biztos örülni fog neki, és kikönyörgöm érte tőle a csokimat :)" - emígyen gondolhatta a jányzóm, majd végigkente a kiságy rácsait. Ez pedig még mindig nem volt elég! Sokszor hallotta, hogy mivel lekaparta a festéket a kiságy fölött jó nagy darabon, újra kellene festeni. "Majd én kifestem, segítek ennyit anyáéknak!" - jutott elhatározásra Kicsi Én, majd egy határozott mozdulattal a kezecskéjén levő kulimászt a falra biggyesztette. Így hát anyának reggeli elfoglaltsága bőven akadt: a babáról és a kiságyról, valamint a környékéről teljes mértékben le kell vakarni a kakát.
A Formil White úgyis nagyon fogyófélben volt... És ugyan találtam Debrecenben - jó messzi boltban - ócsóért mosóport, de Feri szerint nem tudjuk, milyen a minősége, mennyire mos jól, és mennyi benne a zeolit, így hát marad a közelebbi bolt, jelen esetben az Aldi. Szóval asszem elsétafikálunk egy Aliomatért. A többi segítő szándék helyrehozatalához - merthogy Kicsi Én biztosan talál majd újabb dolgot, amivel szerinte segít anyának, ez tuti! :D
