dö napló és egyéb mulatságok

Most, hogy újfent el lett baszva a hétvégi program - Pulykanapok otthon :( -, nekiálltam gondolkodni. Merthogy ha már háztartási/parasztasszonyi robotként vagyok számon tartva - hivatalosan cáfoljuk ugyan, de ha bárki végiggondolja, egyetért a dologgal -, akkor kutyakötelességem nagy böggyel rendelkező picsának lenni. Hát, jelenleg minden vagyok, csak az nem. A 93-as mellbőség gyakorlatilag a 0-val egyenlő. A barátomnak, nem nekem. Ugyan mindig elmondja, hogy jó az, ahogy van, neki tetszik, stb., de hát eléggé feltűnő, hogy feszt azzal nyaggat, amikor meglát egy nagymellű nőt az utcán, hogy fú, mekkora van neki! Meg hogy az exének mekkora volt. Meg hogy azt a nagymellű, bögyös macát bevenném-e harmadiknak. Na igen, ha bicajon ül és nagy a melle, már egyből kell neki a csaj. "Harmadiknak". Persze. Én meg hülye vagyok. Főleg, hogy még mindig tűröm :D Tehát: vagy kidobom a francba a barátomat, vagy valahonnan összekaparok annyit, hogy legyen vagy 100-as mellbőségem, vagy még nagyobb. A kidobás két gyerekkel elég necces lenne, úgyhogy marad a pénzösszekapargatás. Nem repesek istenigazából. Főleg, hogy semmi garancia rá, hogy tetszeni fogok-e neki úgy. :s Annyira meguntam mostanra, hogy percekig kell azt hallgatnom, hogy annak a csajnak ott mekkora nagy a melle, meg az exnek mennyire fú-de-nagy volt! És mindezt örvendezve. Nem én, ő örvendezik közben! Áááááhhh! És én vagyok lebaszva, hogy nincs minden úgy, ahogy ő elképzeli egy-két ilyen beszólongatás után.