Hogyan készítsünk jó mokkakávét?

Az alacsony nyomás és magas hőfok miatt lehet közepesen finom (az eszpresszóhoz képest durvább) szemcseméretet használni. Mivel itt az őrleménnyel nem csak a forró víz, de vízgőz is érintkezik, ez a cseranyagok erőteljesebb kioldódását eredményezi. Ugyanakkor az alkalmazott 100°C fölötti hőmérsékleten az aromaanyagok kioldódása kisebb, ill. azok egyből elbomlanak. Az eredmény a kissé fanyar, de erőteljes mokka, magyarán mondva a feketekávé. Nem szabad megtömni, vagy tömöríteni a szűrőkosárba helyezett kávét, mert figyelembe kell venni, hogy a kávé a vízzel érintkezve eléggé megdagad, és ekkor nem tud a tartályból felmenni a víz, előbb-utóbb kifúj a biztonsági szelepen. Én a kétszemélyes Bialetti Brikkába 16 gramm kávét használok, amely csak úgy megy bele tömörítés nélkül, hogy miközben a kávét a szűrőbe pakolom, párszor odakocogtatom az alját az asztalhoz, hogy szépen elrendeződjön (de kézzel sosem nyomom le!).

A darálás finomsága függ a kávé fajtájától, a pörkölés fokától. Általában világosabb pörkölést alkalmaznak a kotyogós kávéfőzőkbe szánt kávéknál, mint az eszpresszós blendek esetében, és durvább darálást. Ha szemes kávét vásárol, és otthon darálja, akkor próbálgatás alapján lehet megállapítani az adott kávéhoz tartozó finomságot. Általában a búzadaránál finomabb darálás semmiképp nem javasolt. Az ujjak között morzsolva a darálmányt érezhetően durva szemcséket kell éreznünk.

A gyártók közepes lángot írnak elő a kotyogós kávéfőzőkkel való kávéfőzéshez. Ez azt jelenti, hogy a gázláng felső harmada (amely egyébként a legmelegebb) teljes egészében a főző alatt legyen, ne nyúljon ki a láng a főző alja alól, illetve még a szélét se érje el.
A kis lángon főzésnél a főző lassan melegszik, a víz lassan forr fel és hatol át a kávén, viszont a kávé körül a főző anyaga feleslegesen melegszik. Ezáltal a kávé megéghet, keserűvé válhat.
Egyes kávéknál ízben érhetünk el javulást, ha először az előírt közepes lángot, majd később kisebb lángot alkalmazunk, ez azonban kávéfüggő - mindenkinek saját magának kell kísérletezni vele. Nálam kerámialapon a 6-os hőfokbeállítás mutatkozott a legjobbnak, így a kávé a használati útmutatónál lassabban készült el, de nagyon finom lett, és szépen hordozta azokat az ízjegyeket, amit ugyanabból a kávéból készítettem el eszpresszó gépen.

A minél magasabb aroma- és minél alacsonyabb csersavtartalom érdekében a mokkafőzőt szedjük le a tűzről, amikor a kávé elkezd a felső tartályban megjelenni. Ha így teszünk, valóban kotyogva fog a kávé lefőni, nem a vízgőztől sivítva. Szintén segít, ha kisebb (maximum 4 személyes) kávéfőzőt használunk. Kisebb adagszámnál ugyanis kisebb vízmennyiség halad át az őrleményen, tehát rövidebb ideig, kevesebb forró víz érintkezik a kávéval. Mivel minden gramm kávét a teljes vízmennyiség lúgoz ki, nagy adagszám esetében jóval több káros anyag, csersav kerül a csészébe. Ne feledjük, hogy 3-4 kávékészítés szükséges ahhoz, hogy kialakuljon egy "patina" réteg az aluminium felületen, és ne érződjenek fémes ízek. Tísztításkor pedig csak sima vizet használjunk, majd töröljük szárazra a kávéfőzőt.

Van Debrecenben egy környék, ami valamiért mágneses erővel vonz. Nem tudom, miért. Hideg, nyirkos, idő és az a környék kell nekem valamiért. Nem tudom, mi lesz ott, mikor, csak ÉRZEM, hogy ott kell lennem, és a szívem - szó szerint értve - érzi a melegséget, a szeretetet ott. Valamiért egy határtalan boldogságot érzek, amit egyáltalán nem tudok megmagyarázni. Ma ismét bent voltam, arrafele. Nem pont ott, de mellette egy kicsivel. Ez pedig a Mikepércsi út egy bizonyos része. Érdekes ez a megérzéses izé... Déja vu-nek nem mondhatom konkrétan. Nem, ez más. A déja vu az most volt pár napja, és tudtam, mondtam, hogy nem, a fehér Ferrariba nem ülhetünk bele, mert nagyon-nagyon nagy baj lesz. Nem ültünk bele :) És... élünk! :)) Ezt a megmagyarázhatatlan érzést nem tudom semmihez kötni, mert nem történt ott velem konkrétan semmi, de valami csak lehet ott a levegőben, vagy fene tudja, hol, mert ott KELL lennem.

Most este a fejünk felett húzott el a repülőgép :) Issszonyatjóóóó élmény volt! :) Meglepődtem igazság szerint, mert azt a pilótafülkéből induló reflektort valamiért nem képzeltem bele soha a felszállásba. (A házzal szemben van kb. a repülőtér)

Mivel most "szükség" volt rá, így újabb próbának vetettem alá a whisky-s koktélokat. Igaz, most nem kólával, hanem körtelével. Jelentem átment a próbán. Így megint egy pöttyenetnyi itókával kevesebb maradt az üvegben. Még pár tucat "kísérő" ital (gyümölcslé, szénsavasok vegyesen), és nem marad elég a Bailey's készítéséhez :)

Tehát az adatok: 25%-os körtelé (Lidl-ben akcós volt: 149 Ft a literes, saját márkás), ebből volt közel 3 dl. És egy evőkanálnyi whisky-t tettem a pohár - vagyis jelen esetben bögre - aljára. Kiszámolni nem tudom, de valószínűleg jóval a szórakozóhelyek ára alatti volt a koktél belekerülési összege :) És igen, megint bebizonyította ez a próba, hogy olcsóbb otthon előállítani ezeket a koktélokat, mint elmenni valahova és ott kérni egy-két kutyult izét - főleg, hogy nagyváros lévén (Debrecen) fennáll a veszélye, hogy esetleg valami íztelen, szagtalan drogot beletesznek, és egy ezres alatt nem lehet megúszni, sőt! Mivel 25%-os volt a körtelé gyümölcstartalma, igencsak a 2000Ft-ot súrolhatja egy ilyen koktél ára.

Igen, vásároztunk. Elköltöttünk egy rakás pénzt, nagyjából nem a létfontosságú dolgokra. Ezzel viszont - meg a végigsétálással - elizéltük az időt, apa nem tudott pihenni, és a JYSK-be se jutottunk el. Holott számomra kb. az lett volna a legfontosabb. Hogy megvegyük Panninak a szekrényt és a komódot. Muszáj venni, hogy el lehessen pakolni végre, és normálisan tudjuk élni ezt a nagy házat. Na jó, igazság szerint egy jó nagy méretű átépítés is segítene a dolgon, de legalább annyi, hogy olyan pakolászós helyünk legyen, ami nekünk jó. Én - szívem szerint - az egyik, nagyjából kihasználhatatlan szobát vagy mit például én átalakítanám egy olyan dolgozószobának vagy minek, kanapéval, asztallal, szekrényekkel... majd meglátom, mire jutok, ha végre a falak újra lesznek vakolva, festve, szigetelve, stb. :)

Vettünk a lányoknak egy tojásgyűjtő kosárkát. Ebből pedig Panni részéről enyhén szólva sértődés lett, merthogy külön, saját tojásgyűjtő kosárkát akart kapni. Püff! :(
Én is kaptam egy kosarat :) Szóval most már itt is van kosaram, nem csak anyunál. Mondhatni ki vagyunk kosarazva :D

Az Egyetemet határozottan élvezték a jányok :) Kis... nem is tudom, hogy mondjam... tőrdöféses dolog volt, hogy tuti a büdös életbe oda nem kerülök talárban :( Legalábbis jelenleg ezt látom. Sajnos. :"( Valahogy sikerül mindig olyan pasit "választanom", hogy ne tűrje, ha én tanulni akarok, felsőoktatásban. Mondjuk a nemlétezőm kivan ezzel... De most ez van. Majd elválik, meddig tűrök.

Tegnapelőtt anyuval megkóstoltuk a whiskyt. Apa nem kért, pedig ő kapta. Anyu tisztán, én kólával ittam. Valamiért az rémlik, hogy a Charlie-s változaton kívül kólával szokták inni bulikban, kocsmákban, bárokban, Southforkban...

egyszóval ha valaki whiskyt iszik, azt tudtommal vagy sok jéggel, vagy kólával teszi. Namost a kólának ugye különféle változata van. Jelenleg úgy "tesztelgetem" a dolgot, hogy az 1 cl whiskyt felöntöm 4 dl-re kólával. Azért csak annyi whiskyt, mert az ízére vagyok kíváncsi, nem berúgni akarok :) Zoliztunk anno egy olyan kis vastag aljú poharat,   amin be van jelölve a 3 cl és annak az 1/3-áig öntöm csak a sárga nedűt :) A Freeway (Lidl saját márka 2 liter 199 Ft,) letudva, iható, bár kicsit jellegtelen íze van. Most a Pepsi van soron. Nem volt itthon kenyér, így hát beugrottunk a non-stopba érte, vagyis csak én ugrottam be, és mivel kb. másfél percem volt a nagybevásárlást lebonyolítani, és másmilyen, olcsóbb fajta kólát nem láttam, csak ezt, hát vettem Pepsit. Kb. egy vagyon volt... na de egy próbát megér. A Pepsivel nagyjából hasonló az íze, bár mivel ennek a kólának eleve van egy mellékíze, ami számomra fogkrémhez hasonlít, nem nyerte el igazából a tetszésemet. (A non-stopban a 2,5 liter Pepsi 445 Ft volt.)

Egy kis whisky-történet:

A whisky vagy whiskey (az előbbi rendszerint a skót és kanadai, az utóbbi az ír és az amerikai márkák írásmódja) olyan égetett szesz, amely őrölt gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban – többnyire tölgyfa – való érlelésével készül. A gabona – whisky-típustól függően – lehet árpa, árpamaláta, rozs, rozsmaláta, búza, kukorica vagy ezek keveréke.

A lepárlás tudományát valószínűleg ír misszionáriusok vitték a Földközi-tenger térségéből a Brit-szigetekre a 6. és 7. század között. A kontinensen először Spanyolországban jelent meg a mórok közvetítésével a középkorban. Itt eleinte nem italok, hanem illatszerek és aromák készítésekor alkalmazták.

A whiskey szó a usquebaugh alakból rövidült, amely jövevényszó az angolban, az ír nyelv uisce beatha és a skót gael nyelv uisge beatha kifejezésből ered, amelyek jelentése az élet vize. Így ez ugyanaz a kifejezés, amit például Franciaországban alkalmaztak a lepárolt mámorító italokra a középkorban: a latin aqua vītae illetve a francia l'eau de vie. Írországban először egy krónika, a Clonmacnoise-i annales említi a whiskyt az 1405-ös évnél, miszerint ekkor egy király belehalt abba, hogy túl sok aqua vītae-t ivott. Skóciában az első írásos bizonyíték 1494-ból való, amikor az adólisták szerint egy John Cor nevű szerzetesnek a király parancsára aqua vītae készítése céljából malátát utaltak ki.

A whiskyt alapanyaga, alkoholtartalma, készítésének módja és minősége alapján sorolják típusokba. Az alábbi fogalmak az európai whiskyre vonatkoznak, míg az amerikai whisky esetén általában egészen mást jelentenek, vagy nem léteznek.

• malátawhisky (malt whisky): kizárólag malátázott árpából erjesztik és hagyma alakú üstben párolják le (kisüsti lepárlás).
  • házasítatlan malátawhisky (single malt): egyetlen lepárlóhelyen készített malátawhisky, lehet azonban – hacsak nem single cask – különböző üstökben készült illetve különböző évjáratok keveréke. Az ilyen whisky általában a lepárlóhely nevét viseli (Glenfiddich, Bushmills, Yoichi).
  • házasított malátawhisky(blended malt): többféle (különböző lepárlóhelyeken készült) malátawhisky keveréke; ha egy whisky megjelölése pure malt, blended malt vagy egyszerűen malt, akkor általában erről a típusról van szó.
• gabonawhisky (grain whisky): malátázott árpa és legalább egy másfajta – nem malátázott, hanem főzött – gabonamag keverékéből erjesztik és utána általában folyamatos lepárlássalkészítik.
  • ha csak egyféle gabonaszemet használnak, akkor single grain típusról van szó.
• tiszta kisüsti whisky (pure pot still whisky): kisüsti lepárlással készül árpamaláta és árpaszemek kevert pépjéből kizárólag Írországban.
• kevert whisky (blended whisky): malátawhiskyk és gabonawhiskyk keveréke. Az egyszerűen Scotch Whisky vagy Irish Whisky megjelölésű ital, általában ezt a típust takarja. Az ilyen whisky általában több lepárlóhelyről eredő komponensek keveréke (Chivas Regal, Canadian Club) és nem viseli a lepárlóhely nevét (kivétel: Jameson Irish Whiskey).
  • kevert malátawhisky (blended malt): ha csak malátawhiskyket kevernek össze – ugyanaz, mint a házasított malátawhisky (vatted malt)
  • kevert gabonawhisky (blended grain): ha csak gabonawhiskyket kevernek össze.
• hordóerősségű whisky (cask strength): Az érlelőhordóból hígítás és keverés nélkül palackozott whisky. Ritkán forgalmazott, csak a legjobb minőség esetén.

A whisky nem érik az üvegben, csak a hordóban, úgyhogy a whisky kora azonos a hordóban – a lepárlás és a palackozás között – eltöltött idővel. Az érés a whisky és a hordó anyaga közötti kémiai kölcsönhatás. Egy régen palackozott whisky értéke ritkasága miatt magas lehet, de minősége, kora nem nagyobb, mint a nemrég palackozott, ugyanannyi ideig hordóban érlelt whiskyé. A legtöbb whiskyt 40% körüli alkoholfokon hozzák forgalomba.

Ami nem szerepel a leírásban: igazán ismertté a Dallas c. filmsorozat tette. Illetve az amerikai filmsorozatok. Ugyanis ott előszeretettel fogyasztották mindennel és minden nélkül. Emlékezzünk csak vissza: Jockey bármit csinált, tervezett, mindig lépett a bárhoz és öntött magának egy pohár italt. Aztán időnként kocogtatta benne a jégkockákat, időnként egyből lehúzta, de végül a gyomrában végezte az arany nedű. Azt nem tudom, készült-e arról felmérés, a Dallas (és más amerikai sorozatok) hatására mennyivel nőtt az alkoholisták száma, de érdekes tanulmányt lehetne készíteni belőle. Mert ugye azt látja az átlagember, aki a tv előtt ül, hogy sikeresek és whiskyt isznak. A sikert próbálják elérni, vagy sikerül, vagy nem, de a whisky ivásával akaratlanul is azt próbálják érezni, mint amit a filmsorozatokban látnak. Mindenesetre agybutító hatása van, mint minden alkoholnak. Ezért kialakulhat egy olyan szokássorozat, hogy amikor az a bizonyos film kezdődik, apuka nem sört fog a kezébe, hanem megy a bárszekrényhez/pulthoz, és önt magának egyet. Mondjuk azt, amit a filmben látni vél. (Állítólag sima teát ittak, amit nem is csodálok, hisz annyi alkoholt bevágni azért elég nehéz lehet, és nagyjából mindannyiójuknak kemény alkoholistáknak kellett volna lenniük, hogy le tudjanak forgatni egy részt. Ugyebár mindannyian hallottuk már, hogy "Csapó...!"- és az ivászatos részt azért minimum 2x felvették, részenként vagy 4 db italkínálással. Fú, még belegondolni is necces, mennyi alkohol mehetett volna át a szervezetükön!)

Jelentem VIP-vevők lettünk :) Vettünk egy ágyat. Namost hogy ez a kettő hogy jön össze? Úgy, hogy azonnal megkaptuk megérkezés után az ágyat :) Konkrétan félre lett pakolászva nekünk. Úgyhogy most fel van nekem adva a lecke: azt a kb. pár mázsáni ruhát, amit összehugyozott ez a rohadt egér, mindet külön-külön, 5 kg-onként ki kell mosnom, kiteregetnem és elpakolnom - a "helyére". Csakhogy helyük az nincs igazából, tehát ez egy eléggé nagy kaland jelen pillanatban. Ja, igen, meg a lányok kaptak egy rakatnyi plüsst - játékot és bábot egyaránt -, Katica megkapta a hőn áhított játék babakocsit, ráadásul ludas("manáj!")-katicást. Igaz, nem rózsaszín, hanem kék, de akkoris örül neki :) Panni is :) Igazából ketten kapták egyszerre :) A nagy kutyus már bele is költözött a babakocsiba, és meg is van sétáltatva az udvaron :) Katica által :) Édes volt :))

Vettünk még fürdőszoba szekrényt is, azzal meg az a gond, hogy annyira gyenge a fal, hogy kb. fél méteres csavar vagy mi kell hozzá, hogy azt a batár nagy szekrényt fel tudjuk aggatni a falra - navde sebaj, legalább van, és nem lesz már annyira "semmilyen" kinézete a fürdőszobánknak :)

A nagyszobával azért keservesen haladok.... a macskáink ugyan életükben nem fogtak még se egeret, se patkányt, de Minikusz előszeretettel megy az egérszagra. Legalábbis arra, ami a szobában van. Így tehát még arra is figyelnem kell, hogy se Katicát, se a macskát ne engedjem az egércsapdához, valamint a ruhákkal is haladjak, minden át legyen fertőtlenítve, a folyamatosan gyűlő kupit visszafordítsam - elvetélt öltet :D -, és a semmiből találjak helyet a pakolásra.

Babát sikerült 5 percre leültetnem egy helyre, ugyanis volt itt a Family Frost-os bácsi (távozáskor élénk Szijjabácsi-val köszönt neki a Babóca), és közölte a drága pici szentem, hogy ő bizony nem kér csokifagyit. Merthogy az "nemfiom". Következésképpen csupa csoki a pofija :D

Érzékeim szerint ilyen hülye időjárási viszonyok mellett totálisan tönkre van menve minden és mindenki, agyilag legalábbis. Nem csak rám, hanem a rajtam kívül a környékemen tartózkodó összes emberre vonatkozik, akár férfi, akár nő, akár gyerek az illető. Én is ideges vagyok, apáról nem is beszélve, Katica feszt nem ér ki időben wc-re, Panni meg azt se tudja, fiú-e vagy lány. Kezd nagyon kilenni mindenem mindennel. Megint tettem egy már eleve elvetélt ötletmegvalósítást a pakolásra. Mire összehajtogattam és felpakoltam a pólóimat vissza a polcra, megcsapta egy furcsa szag az orromat: szedhettem le az összeset, és moshattam át őket újra, ugyanis az a rohadt egérke összehugyozta az egészet! És a Che tatyómat is! Grrr! A "hogyaza...!" kezdetű káromkodás nem eléggé kifejező, ill. találó arra a hosszú és igen cifra mondatra, ami elhagyta hirtelen a számat. Emellett a 2 órás átmosás 40 fokon után kiteregettem, mondván egyetlen felhő sincs az égen, ami van, az is inkább menekülőre fogta a dolgot. Hát, egy óra múlva mehettem ki értük, mert nekiállt zuhogni. Azóta a konyhában kerülgetjük-pakolásszuk azt a szárítót. Máshova ugyanis nem fér. A másik, az álló 4 részes is fullosan tele van pakolva. Gyajjjj! :(

Mékingeltem pizzát :) Nyersen került a tésztájába a krumpli - lereszelve persze :) -, és apa szerint ritka finom lett. Szerintem is. Meg is ettem belőle 2 szeletet :) És puha és ropogós lett a tésztája is :) Mire kisült, addigra jött Laci, és hozott sk-pizzaszószt. Hót jófejség tőle! :) Mondtam apának, hogy elkéstek vele, úgy egy órával hamarabb kellett volna ideérni a szósszal, de sebaj, majd legközelebb... Aztán kaptam idegbajt, hogy egészen késő estig nem volt sehogy elérhető, mert kisült a telefonja. Pont a legnagyobb viharban nem értem el! Áhh! :s És bicajjal ment át pletyózni! :/

Úgy tűnik, ezt a tököt 250 fokon és alsó-felső sütéssel kell sütni... Eddig légkeveréssel csináltam, de nagyon nehezen sült meg, vagyis nagyon hosszú idő alatt. Most, hogy alsó-felsőre tettem, már "csak" vagy másfél-két óra volt a sülési idő. Ja, igen, anyósoméknak hála most dorbézolás van sült tök szempontjából. Nekem meg egy kész kánaán volt a birtok egyik szeglete hétvégén: kis túlzással ameddig szem ellátott, mindenhol sütőtök-hegyek hevertek szertendő szana széjjel. Fúúú! Meg úúúhh! És nyami-nyami-nyamiii! :)))))

Pizzarecept

Hozzávalók:

2 db krumpli
55 dkg liszt
2 dl langyos víz
1 tk só
1 tk cukor
2 tk olaj
1 cs szárított élesztő

3 marék koktélparadicsom
1 kiskanál liszt
1 tk só
1 tk cukor
1-1 tk oregano, bazsalikom, fokhagyma-granulátum, bors
1-2 evőkanál sűrített paradicsom (Aldis tubusos)

40 dkg trappista sajt
1 csomag karaj
40 dkg mexikói vegyes zöldség (fagyasztott, Lidlből vettem, 379 Ft volt az 1250 g-os)

Elkészítés:

A vizet, a reszelt nyers krumplit, az olajat, a sót, a lisztet, az élesztőt, a cukrot ebben a sorrendben betesszük a kenyérsütőbe, 8-as (dagasztó) programmal megkelesztjük. A sajtot lereszeljük. A szószt összeturmixoljuk botturmixxal: koktélparadicsom és a fűszerek, legutoljára a liszt megy hozzá. A sütőt beizzítjuk 175 fokra légkeveréssel. A tésztát belenyújtjuk az olajjal kikent tepsibe, megkenjük a szósszal, megsütjük félig (kb. 30 perc). Ekkor kivesszük, rátesszük a karajszeleteket, a zöldséget, a reszelt sajtot, és légkeveréssel tovább sütjük, míg a sajt enyhén aranybarna lesz a tetején.

Mivel gyorsan kellett valami finomat sütni nasi gyanánt, és volt egy kis maradék máktöltelék itthon, ami máshoz már kevés volt, gondoltam nekiállok sütit készíteni belőle. Az eredmény még hozzám képest is isszonyatfinom lett: epres-mákos óriásmuffin.

HOZZÁVALÓK

A tojásokat a puha vajjal, a cukorral, a joghurttal és a tejjel kikeverjük. Hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, a mákot, fahéjat, kakaóport, vanília aromát. Nagyméretű muffinformába adagoljuk - nekem két evőkanál ment egy lyukba -, a tetejére 1-1 kocka csokit teszünk, és 200 fokon, légkeveréssel tűpróbáig sütjük.

Azt hiszem, a későbbi időkre való felkészülés elég jó ütemben halad. Legalábbis - hála anyósomnak! :$ na és apának - hús már van a mélyhűtőben. Kolbászok, karajszeletek felszeletelve, elpakolászva, némi cukkini is van ott, bár maga a növény még mindig hozza a friss termést, a virágok is szenzációsan szépek, szóval még lesz vagy 4-5 kg cukkini, ahogy elnézem, már csak helyet kell találnom neki a mélyhűtőben.

Én úgy szoktam csinálni, hogy veszek a százas boltban uzsonnás zacskót, 2-300 Ft a 100db, abba a megmosott, felkarikázott, ill. felkockázott cukkinit belepakolom. Persze előtte lemérem mérlegen, ráírom alkoholos filccel a fagyás előtti súlyát. Télen azért elég jól szokott jönni a cukkinis lecsó, illetve az olasz zöldségleves :)

A husit meg apára szoktam bízni, úgyis ügyesen tud filézni, meg szeret is - arról nem is beszélve, hogy megsértődik, ha nem ő csinálhatja :)) Fel is tudja szeletelni szép vékonyra, úgyhogy 5-6 szelet belefér egy uzsis zacskóba, és tökéletesen elegendő akár kirántva, akár más, pl. fokhagymás szeletnek.

A kolbászokat páronként szoktuk eltenni a fagyóba,szintén a százas bolt-beli zacsiba. Én, személy szerint csak a füstölt kolbászt szeretem, de apa... hát ő bolondul a nyers, sima kolbászért is, legszívesebben azt enne mindennel.

Erre valahogy nem tudok más megoldást, csak a liternyi kávét (már ledöntve), de azt hiszem, most a másfél órás alvás utáni "Ne ébreszd fel apát!"-féle nagyon csendben tartandó babaelfoglalás ebben a szent pillanatban kezd kifogni rajtam... És du. 4-ig kellene kitartanom! Na meg utána is végig, amikor Pannit is le kell foglalni, amíg el nem alszanak...

A versek, mesék, mondókák, dalocskák letudva, jelenleg rajzolás van. A kotkodács, a cirmos cica, a sétáljunk, a csiga-biga végig, a répameséhez nincs türelme, az A part alatt felénél megunta, és követelte a papírt, hogy rajzoljunk. Namost annyi a probléma, hogy a virágon, katicán, cicán, macin, pillangón, autón, házikón kívül nem nagyon tudok rajzolni semmit. Ez pedig határozottan kevésnek bizonyul a Baba számára. Főleg, hogy neki a traktor a mindene. A traktor-rajzolás azért nem fél perc alatt végbemenő móka ám! Legalábbis anyának nem. Apa meg alszik. Úgyhogy csendben való elfoglalás a cél. Ilyen vergődések mellett, ami a képen is látható. Nagy kaland...! :(

Itthonról elmenni tilos jelenleg, pedig a TO-ra be kéne mennem, hogy javítsák már meg a Neptunt, mert az egyetemi szabályzat alapján előírt dolgokat nem enged megcsinálni, pedig nagyon kéne. Azt hiszem, ha magamhoz tudok térni annyira, hogy értelmesen összehozzak egy emilkét - nem most lesz, rövid időn belül, ahogy nézem; jelenleg annak örülök, hogy ülök az ágyon, nem pedig állva alszom -, megpróbálom úgy elintézni.

A kolbász meg bent sül a sütőben, lassan neki kellene állni a krumplit is megcsinálni hozzá (sült kolbász lesz krumplival :)), de ahogy elnézem, ez szintén lehetetlen feladatnak tűnik. Hogy ennyi gond legyen egy pici jányzóval, életemben nem gondoltam volna! :o Nos, emígyen állás közben döntöttem a sütő elzárásáról:

Nem akarom, nem akarom, nem akarooom! Kezdek megkattanni, annyira fáj a fogam, hogy ki akar jönni. A bölcsességfogam. Ha minden igaz, még a 3. jön csak. Hát köszönöm, nem örülök neki. Főleg, hogy kb. egy éve meg"fenyegetett" a fogdokim, hogy ha mégegyszer megyek a bölcsességfogammal, nem várunk tovább, nekemáll és kiműti onnan. Nem tudom, mennyibe fog kerülni, de biztos nem két fillérbe. Merthogy fog meg nem tartó kezelés lesz. Jajjjj! :/ Mindenem a herótba kívánja a fogkiműtő kezelést vagy mit. Nem, nekem igazából nincs bajom a fogorvosokkal, csak ne piszkáljanak a számba! Főleg, ha fáj is a fogam vagyis az ínyem. Vagy nem tudom... De legalább a fogkövet majd leszedetem. Ennyi jó is történjen már velem! :$

Már megint rám tört a cipőlesős gondolat. Nem tudom, miért, de rám van törve, így hát deichmann.hu :) Ebbe a csizmácskába még mindig bele vagyok zúgva:

Tudom, hogy tavalyi divat, de akkor is tetszik. Nem kicsit, hanem nagyon :)

Azért a másik vágyam, hogy idén végre újra legyen Western, ill. cóbojcsizma a lábamon. :) Utoljára akkor volt, amikor még élt az ex-vőlegényem. Bár utána apával vettünk egy kínais változatot, az viszont szülés óta még mindig nem jött fel a lábamra - és a víz se ment ki belőlem/rólam még mindig -, úgyhogy valami másik "cipellő" kéne, de sürgős jelleggel ám. :) Időnként sajnálom, hogy nem engedtem megvenni neki azt a piros, bőrből készült csodát, amit a western boltban láttunk... Durva lett volna :) De sokallottam érte azt a 145 000 Ft-ot, amennyibe került. Ahhoz képest ez a barna, szőrös izé ingyen van a maga 8990 Ft-jával. Igaz, nem is az a klasszikus cóbojdarab, mint amire én igazából vágyom. Mert ám van nekem olyanom is, hogy vágy valami iránt. Nem csak valaki iránt per pillanat :$ Egy jópofa, western-cowboy, dögös, szexi csizmácskát szeretnék egyszer legalább kapni. És minigatyót felvenni hozzá. És úgy sétálgatni ide-oda a városban, hogy a pasimat irigyelljék jó sokan, miféle nője van. Most őszintén: nem gyönyörűek? :$

Igaz, nem találtam meg most hirtelen azt, amit ott akart rám adni az ex, de ezek se kutyák :) Egyet találtam, ami igen hasonló az akkor látotthoz, az pedig ez:
Elvetemült egy ízlésem van, tudom :) De ez van :) Volt osztálytársam mondott egyszer valamit, egy kifejezést, ami megragadt, és rájöttem, hogy saját magamra jellemzően tudom használni: "vadul romantikus". Találó. Maximálisan. Mondjuk még hozzátenném, hogy anyatigris. Meg hogy vadmacska. Mert ezek is mind én vagyok :) Az Univerzális. (<3)

Hát ezt most már komolyan nem hiszem el! Nem elég, hogy a Lidl-ből vett joghurt egérhugyos volt (nem, nem a hűtőben lett lehugyozva, ugyanis kétnaponta van átnézve-fertőtlenítve az egész) kívül, most, ahogy takarítottam Katica cummogóját meleg tea-belepakolászás céljából, az orrom előtt végigrohant egy kis rohadék szürke, élő példány is. Ráadásul annyira gyorsan, hogy még odacsapni se tudtam. Ááááhhhh! :/ Annyira nem szeretem az ilyet! A nemlétezőm kivan az egerektől, vagyis inkább az összes rágcsálótól, ami megtalálható a kukoricával teli szántóföld környékén (szembe velünk, oldalt mellettünk csak szántók vannak). Pont most, amikor nekiálltam totális kipucolást tartani az egész házban: konyha, szobák átalakítását találtam ki, ha már suliba nem mehetek. Mondanom sem kell, egyből behívtam a macskokat. Maxikusz jött is. Ölbekaptam, pedig nem szeretem a macskákat, ezek meg főleg nem hajlandóak egeret/patkányt fogni. De akkor is. :$

Ezt az esti egeret már csak habnak érzem a napom tortáján, ugyanis valahogy, valami által pörköltkészítés közben úgy bedurrant a kezem - mindkettő -, hogy csak lestünk apával, hogy hékás, mégis mi van?! Még mindig ég a bőröm, bár már nincs annyira(!) bedagadva, de azért az minden volt, csak mennyország nem.

Este a lányokkal nekiálltunk felpakolni pár virágot vagy mit a falra. Nem ment túl könnyen. A levonónak nevezett izé ugyanis olyan nagyon gyenge fóliából készült, hogy egy sima, szimpla, enyhe(!) húzásra is szakad. A virágokból álló levonón pedig igen sok, hirtelen kiugró rész van. Áhh, nem tudom, hogy fogjuk feltenni őket. A színes mész meg nem is bírja magán tartani valamiért...

 Igazság szerint gondolkodunk folyamatosan azon, hogy inkább másféle festékkel kenegetjük le a falat újra, de hát elég macerás meló, meg hát lemosni a falat, kijavítani a hibákat, újra alapozni, közben száradjon is, meg beleszámolva, hogy idén nyáron kívülről fel akartuk újítani a házat kívülről, tehát sárgaszar (üveggyapot), hungarocell, ablakok kicserélése, villanyhálózat átalakítása-modernizálása, és nagyjából gyakorlatilag nulla dolog jött össze belőle... hát, nem tudom, mikor lesz belőle valami. Főleg, hogy a kocsit nagyon gyorsan le kellene cserélni. A Passat újabb verziója meg, legalábbis ami kellene, millió körüli áron van, de inkább egy kicsit fölötte. 5-6 embernek csak el kellene férnie benne... És most se nyertünk a lottón, 5 találatunk meg főleg nem volt. Sajnos. :( Bankot nem raboltunk, se pénzváltót, se utazási irodát, postáról nem is beszélve, szóval aprópénzt nem loptunk. Politikáért pénzt nem kaptunk, úgyhogy nagyobb adag pénz se folyt be. Nem szívleljük Orbánvikit ugyanis. Nagyjából ellene vagyunk. De vannak még pár százezren ebben az országban, akik szintén így vélekednek - szerintem.

Most teljesen véletlenül egy olyan filmbe botlottam - Bostoni helyszínelők aktuális része a TV2-n -, aminek megnézése után ismételten belém hasított a felismerés: én bizony - akár tetszik, akár nem - a gyerekeimért ölni tudnék. Nem vicc! Tényleg! Mondjuk ez az érzés akkor alakult ki bennem, amikor a nagyobbik lányom a pocakomba került. Vagyis mióta megtudtam, hogy Ő ott van ám. Valószínűleg túl érzékenynek lehet engem tartani emiatt, de tipikus anyatigris vagyok :) A lányaimért bármi és bármikor és nem érdekel, mi lesz utána velem :$ Vagy ezzel minden anyuka így van? :$

A picurkám - apának hála, hogy "hadd aludjon", 3/4 4 körüli elalvással - még egészen egy órája aludt el. Előtte betipegett hozzám, amikor zuhiztam, de úgy, hogy kishíján kiugrottam a kádból és össze-vissza puszilgattam. Tudniillik olyan álmos, támolygó lépésekkel állított be, vagyis majdnem elaludt úgy állva, hogy konkrétan meg kellett zabálni :) Vagyis csak kellett volna :) Azt tudom, hogy elsőre az jutott eszembe: te atyaúristen, hogy milyen csini a pici jányom is! Ahogy anyu mondta anno, pontosan azokkal a paraméterekkel rendelkezik jelen pillanatban ahhoz, hogy - ha megtartja ezeket az arányokat legalább nagyjából - nagykorában hessegetni kell a környékéről nem csak a fiúkat, hanem a modellfelkutató egyéneket :) De olyan bükke vagyok Rá! :$ Bejövetel után pedig az derült ki, hogy a babapárna és a babatakaró bizony a Nagyi ágyába került, és most szerénytelenségem kéééénytelen-kelletlen Vele fog aludni. :) Micsoda hatalmas tragédia! :DD

Most azon gondolkodom, hogy lehet Daciat kellene lesegetni. Azt a nagyon agyonhirdetett-reklámozott Lodgyt kezdtem el nézegetni, de mivel nincsenek 3-as ikrek a hasamban - még szerencse! :D -, szerintem tökéletesen elég lenne nekünk a Sandero is. Másfél millától hirdetik, errefel a legalapabb felszereltséggel rögtön 2,88 millára rúg egy dízeles négykerekű, nagyjából semmit nem tudó járgány. :( Mindössze ködfényszórót tettem bele extraként. Tényleg kész csoda, ahogy elnézem, hogy az üléseket meg a kormányt nem extraként teszik bele. De basszus, hisz a ködfényszóró legjobb tudomásom szerint kötelező! :o Főleg most, hogy lassanként hűvös lesz az idő, köddel, esővel, a rendőr bácsik-nénik meg előszeretettel ellenőrizgetnek ilyenkor mindenfélét az autósoknál. A ködfényszórót miért ne ellenőriznék? És majd mondjam azt nekik, hogy hát nem volt kedvem megvenni, mert a gyártó szerint az EXTRA dolog? Pff! Vagy két hónapig nem mennék sehova, üzemanyag helyett a sárga csekket fizetgetném befele, amit a mancsomba nyomnak miatta!

Van ugye sok-sok reklám, amivel tömik az emberek fejét. Nagyrésze arról szól, hogy hogyan nézz ki, mit viselj, mit egyél, mivel mossál-főzzél, mivel takaríts - és milyen mosogatószert használj a mosogatógépedbe. Ennek az utolsó kategóriának van egy Henkel által gyártott terméke, a Somat, ami ihaj-csuhaj-jajdeszuper! Na most a reklámot végignézve egyetlen dologgal azonnal tisztában van az ember jánya, feltéve, hogy anyából van... na jó, inkább rendelkezik minimum egy egész darab mosogatógéppel. Ez az egyetlen dolog pedig az, hogy a reklámban ahogy szerepel az a kiürült sültes tepsi, hát úgy mindent lehet csinálni, csak mosogatni nem, mert benne marad a cucc. Nem tudom, ki a fene találta ki a reklámot, de azon kívül, hogy tuti nem mosogatott még mosogatógépben, az is biztos, hogy nem próbálta a - friss - húscafatok, tocsogós szaftok kavalkádját kimosogatni a saját termékével. Az ugyanis egy hatalmas nagy rakás kaka. Amellett, hogy rohadt drága, nagyjából sz*rt se ér. Vagyis pontosan ugyanannyit, mint egy fél darab tabletta a legolcsóbb, Lidl-ben kapható W5-ös tablettából. (Ott a 30 db tabletta 500 Ft, tehát nem egészen 17 Ft egy egész darab tabletta, míg a Somat termékét kb. 32 Ft-tól felfele lehet megkapni darabáron. Nem mindegy...) Lényeg a lényeg: aki véletlenül mosogatásra szánja magát, gépi rásegítéssel, még véletlenül se tegye úgy, mint ahogy a reklámban szereplő (emlékeim szerint fehér, frissen vasalt ruhában ténykedő) anyuka. (Igen, ez utóbbi marhára nem valódi állapotot tükröz újfent. Merthogy milyen anyuka az, aki mosolyogva végigbírja csinálni hajnali keléstől az egész napot, szaladgálással, cipekedéssel, magassarkúzással, úgy, hgoy este még mindig frissen vasalt maradjon a blúza?!) Na jó, én két mosogatógéppel rendelkezem, úgyhogy bőven ki tudtam tapasztalni a dolgokat, szóval aki akar, nyugodtan nekemállhat :) Az egyik ráadásul egy Siemens, amit annyira sztárolnak, hogy mennyire durván jófajta tisztítógépezeteket gyártó cég. Ennél durvábbakat talán csak a Bosch gyárt - állítólag. Nem tudom... Nekem a mosógépem is Siemens, és tökéletesen bejött eddig :)

Most már reggel hidegnek érződött az idő, nem hüsinek. Konkrétan. Apa közölte, hogy inkább ne menjünk anyuhoz, és hát fájó szívvel, de igazat adtam, mert hát a fészkes fenének van kedve a hideg, esős időben gyalogolni a 2-es villamos helyén tátongó lyukakon keresztül! Most meg felvagdostam pár tönk fadarabkát. Merthogy apa tegnap kipakolta az egyik tároló akármit, kigórálta onnan az aprítandó fákat - igen, mikor máskor, mint a beígért esős időszak előtti este, mielőtt elment melózni, ergo abban a sötétben nem tudok egyedül visszapakolni mindent, főleg, hogy a lányokkal kellett játszadozni, hogy elaludjanak, meg hát a szél is viharos volt amolyan überfaszán. Éjszaka meg hogy nekiállt esni az eső, minden vágyam a kinti pakolás volt, mit mondjak.

Most már rá mertem nézni a kinti-benti hőmérséklet-beazonosító szerkentyűt: bent 20,4, kint 10,2 fok van. Mindösszesen. Csodás koraőszi időjárás van! :D Esküszöm, el fogok kezdeni lassanként készülődni a Halloweenre. Nem viccből :) Kérdés, hogy a paradicsomon meg a paprikán növekvő virágok hogy veszik ki magukat az ilyen kutyahidegre. Merthogy szegény növénykék most találták ki, hogy ők bizony további hajtásokat, virágokat, termést óhajtanak hozni. :) A krumplit se szedtük fel még - mindet -, úgyhogy most akkor ki kell találnom, mégis mit és hogyan kéne megoldani. Az már felötlött bennem, hogy mivel a kiköltöztetett korallka mellé befészkelte magát egy koktélparadicsom, és burjánzásnak indult, úgyis behozom a korallkát, hátha megmarad a koktélparadicsom idebent, és micsoda poén lenne, ha karácsonykor is friss koktélparadicsomunk lenne, vagy a szilveszteri szendvicsekre tenném :) Bár a kutya nem hinné el, hogy saját :D A kávébabot azért már beköltöztettem a cipős szekrényünkre a másik növény mellé :) Ja, merthogy van ám kávébab növénykém/növénykénk is. :) Az Aldiban bukkantunk rá totál véletlenül, és egyetlen szál volt csak belőle, ami nagyjából engem várt, szinte könyörögve, hogy vegyél ölbe, vigyél hazaaaa! :))) A tecsóból meg egy Dulca vagy milyen nevű, Erika virág kicsinyített mását szerezem meg saját használatra :) Még egy-két krizantém (bár az kintre fog kerülni terveim szerint, a lépcsőhöz a Jack tök mellé), és kész lesz a repertoár :D

Babócával most megint nem nagyon lehet bírni. Míg én kint fadaraboltam a nagyfejszével, meg a szegény, szerencsétlen ázott pipikéknek vittem hamikát, Katica volt olyan szíves, hogy a bent még elegendőnek mondható ruhában (kertészgatyó, pulcsi, papucs) kivándlizott a szélbe, esőbe, és kitalálta, hogy ő biz szaladgálni fog és nuku gumicsizma, dzseki, sapka... ilyet ki se leljek, hogy ő felvesz holmi melegebb, kinti időre való ruhát. Na hát én meg nekiálltam grimaszokat vágni meg morcoskodni, hogy sipircelés befelé, de azonnal - ám Móóónár létére csak a többszöri rákiabálást követően volt hajlandó bejönni.

Azóta tömöm bele a meleg teát, apának meg mindjárt nekiállok forralni vizet és egy mézes Coldrexet belenyomok, miután kiszedtem az ágyból. Azért szörnyű, hogy kialudni sem tudja magát, most meg végigdideregte a műszakját. Hát igen, ilyen hülye dolog a szerelem... baromi mérges vagyok rá, viszont mindent megtennék érte, hogy ne legyen baja :) Vagy csak én vagyok így ezzel? De olyan aranyosan szunyókál itt a hátam mögött! :$

Az úgy volt, hogy én kitaláltam, hogy a kredites rendszert kihasználom és kreditekként csinálom meg az egyetemet. A TO-s nő, aki hozzánk tartozik, ettől nagyon mereven elzárkózik, hogy nehogy már azt csináljam, ami jó és szabályszerű, hanem csináljam úgy, hogy most passzív féléves leszek - nuku egyetlen fillér támogatás, diákigazolvány, stb. -, aztán menjek át decembertől levelezőre - ott sincs semmiféle pénzbeli támogatás, amikre meg elég rendesen jogosult vagyok. Nem tágít. :( (Csúnya dolog ilyet mondani, de úgy tűnik, leragadt az előző rendszerben, hogy ha valamilyen tárgyból nincs meg a vizsga, bukjon meg a hallgató, egy egész évet ráadásul, nem 2 félévet.) Drága párom sem, hogy én mehessek suliba. Igaz, itthon van egész nap, mert éjszakánként melózik (=este fél 8-tól reggel fél 8-ig), a babóca meg nem akaródzik anya nélkül meglenni a bölcsikében. Pedig oly szép lenne, ha végre valahára egyetlen egyszer az életben az lehetne, amit én(!) eltervezek! De nem és nem és kategorikusan kijelenthetem, hogy NEM! Ráadásul drága párom volt olyan kedves, hogy mikor mondtam neki, mit akar a TO-s nő a státuszommal, örömében idehozott még 20 csirkét. Merthogy legalább lesz tojásunk. Kössz. Meg én úgyis rá fogok érni, mert nem megyek suliba, és ki tudok járkálni hozzájuk 10 percenként a tyúk-tojás-kannibalizmus megállítása végett. Hogyne! Persze, aranyosak ezek is, bár még nem imádnak, mint az előző 12 db, akik szó szerint a tenyeremből esznek, és ha meghallják a hangomat, jönnek a kapuhoz, de majd, talán... Arról nem is beszélve, hogy még két kismalacot is ide akar hozni. Hogy én nem akarom? Hát az ki a fészkes fenét érdekel??? A másik, nagyon szuper, extra-nagyszerű dolog, hogy kupi van, és nem tudok elpakolni. Mert ugye apa este elmegy melózni, én meg a lányokat próbálom lerakni aludni. Kb. este 10-re elalszik mindkettő - III. világháborús harcok árán ugyan, de elalszanak. Akkor ugye nem lehet már szekrény- és szobaajtót nyitni-zárni, porszívózni, mert minden egyes zörejre felkelnek, a pici keservesen sírva, akkor pedig iszonyat hosszan lehet csak megnyugtatni. (Most éjszaka is próbálkoztam a lehetetlennel: az összehajtogatott ruhákat elpakolni a helyükre. Meglett az eredménye: velem, mellettem, sírva, ölelve, "anyuciiii!"-zva aludt el a pici. Hajnali 2 körül.) Reggel 6-kor ugyebár kelni kell, tyúkokat elrendezni, nagylányt megetetni, a picibe legalább egyetlen falat kaját beleerőltetni, és mire ideér apa, addigra a nagylány készen legyen, apának is legyen két falat hami legalább (inkább egy nagy tányérnyi), elviszi suliba, visszajön, és alszik kb. du. 1-ig, de szeretne még tovább. Ezalatt nekem halkan, csendben kell tevékenykedni, a picit, akinek mindene a szaladgálás, rohangálás, kiabálás dobhártya-hasogató volumével, valahogy csendben, NAGYON csendben kell tartani. Hogy persze ne ébressze fel apát. Mert ha apa felébred, akkor jaj - nekem. Ja, igen, és itthon kell maradni napközben. Aztán ha apa felébredt, felkelt, rohanás az ebédért a város (pocsolyafalu) közepére. Meg elintézni, de szupergyorsan a maradék, kellő dolgot, ami nélkülözhetetlen: pl. a sárga csekkeket befizetni, ATM-ben befizetni, mindent megcsinálni, aztán meg iránysurány a nagylányért a suliba, hazahozni, és valahogy mindkét lányt csendben létre ösztökélni, merthát apa aludni szeretne még egy kicsit melózás előtt. Ami természetesen nem sikerül soha, emiatt újra nyűglődés - az én irányomba, hogy nem vagyok képes lecsendesíteni a gyerekeket, hogy ő tudjon pihenni. És még mindig nem tudtam nekiállni ajtószekrényt nyitogatni-csukogatni, ruhákat elpakolni, porszívót beindítani. Ami tehát marad megint következő napra. Mert amíg fürdenek, addig apának meg kell csinálni a kaját, amit visz melózni, hogy éhen ne haljon. Meg a lányoknak vacsit csinálni. Közben 5 percenként rakni a bojlerbe fát, amit előtte feldaraboltam, hogy legyen melegvíz fürdéshez. Meg a pipikhez kirohangálni 10 percenként, mert mi a fenéért tépik megint egymást vajon. Nem tudom, mások hogy csinálják, eddig én most egyetlen megoldást sem találtam, hogy sikeresen meg legyen oldva minden. Tegnap vagy mikor próbáltam elolvasni egy tanulmányt a nők otthoni, meg nem becsült munkájáról, hogy egy nő naponta 5-6 órát dolgozik azon, hogy a gyerekét/gyerekeit&férjét ellássa, takarít, főz, most, stb., hogy rendben legyen minden, és ezért semmiféle pénzbeli ellenszolgáltatást nem kap - ami a GDP meg hasonlók szerint igen rossz dolog, mert megérdemelnék a nők, hogy ezért kapjanak pénzt. Maximálisan alátámasztom a dolgot szerintem a fent leírt dolgokkal. Ahogy számolom, kb. 16-18 órát logisztikázok személy szerint per nap, amiért én sem kapok egy büdös fillért se. Nincs ez jól így, nagyon nincs...

Most pedig itt pötyögök kint a laptopon, mert bent zavarná Apát a billentyűzet hangja, a picit meg szórakoztatni kell(ene, bár kezdek kifogyni a szabadtéri, csendes játékokból), és sopánkodom. De legalább itt ki tudom panaszkodni magamat, a kutyát nem érdekli, de leírtam :)

Komolyan, hálát adok az égnek, hogy fehér a konyhabútor! Vagyis fehéres. De tisztítható, ráadásul könnyen. És szerencse, hogy Panninál már rájöttem, hogy a folyékony súrolószer nagyjából majdnem minden féle-fajta firkálmányt leszed a konyhabútorról. :) Katicában is élénken öröklődött a piktorkodási mánia :)) Most "csak" alkoholos filccel és ceruzával tette (szerinte) szebbé a konyhabútort.

Azt viszont egyáltalán nem tudom, hogy fogom rávenni, hogy ha már ráülünk a bilire, a wc-re, és megtöröljük magunkat, lehúzzuk a wc-t, holott semmit nem ügyködött bele, utána ne csináljon olyat, hogy besunnyog a gyerekszobába, és a szőnyeg kellős közepén nekiáll pisilni. Viszont a szőlőbuliban igencsak otthon érezhette magát, hogy magától érthetődően kezelte a pajtát, tehát ajtó becsuk, pisi a közepére - nagyjából az első 10 percben. Megjelölte a felségterületét :D

Hogy apának milyen idióta... főnöke vagy mije van, hát az már szörnyű! Beküldte a traktorral a villámmal ellátott környék kellős közepére, hogy nézze meg, milyen a termény. Végülis... mégis milyen lenne, ha 8 mm csapadék esett oda és folyamatosan vihar tombol a környéken?!

Szerezve vagyon vala: bazinagy muffin elkészítésére gyártott, teflon bevonatú tepsi, a F1-re figyelemmel vala szűretlen, citromos sör (nyamiii), tökmag, a többi "általánosság", úgyhogy ööm és bódoccság vala :) Na meg az Aldiban vettem egy előre pácolt csirkecuccost, ami szerencsére tényleg csak sütőbe bevágást akart magának, aztán pocaktömést :) Persze a kedvenc salátámmal :)) Ergo: kevés szénhidrát, viszont fehérje az volt benne.

Pannival csináltattam egy felmérést. 67%-os lett. Merthogy azok a barom "tanárnő"-k még az elégséges szintre se hajlandók jegyezni a drágámat. Az teljesen mellékes, hogy egész évben piszkálta a kis rohadék Lákátos-Kolompár-Orbánká, és miután teljesen lehetetlenné tették a tanulását, odafigyelését a gyerekemnek, az utolsó előtti héten - jegylezárás után! - elültették a közvetlen hatósugárból. Baszódjon meg mindkettő! Én ugyan egy szál virágot nem veszek nekik, az hótziher!

Most, hogy újfent el lett baszva a hétvégi program - Pulykanapok otthon :( -, nekiálltam gondolkodni. Merthogy ha már háztartási/parasztasszonyi robotként vagyok számon tartva - hivatalosan cáfoljuk ugyan, de ha bárki végiggondolja, egyetért a dologgal -, akkor kutyakötelességem nagy böggyel rendelkező picsának lenni. Hát, jelenleg minden vagyok, csak az nem. A 93-as mellbőség gyakorlatilag a 0-val egyenlő. A barátomnak, nem nekem. Ugyan mindig elmondja, hogy jó az, ahogy van, neki tetszik, stb., de hát eléggé feltűnő, hogy feszt azzal nyaggat, amikor meglát egy nagymellű nőt az utcán, hogy fú, mekkora van neki! Meg hogy az exének mekkora volt. Meg hogy azt a nagymellű, bögyös macát bevenném-e harmadiknak. Na igen, ha bicajon ül és nagy a melle, már egyből kell neki a csaj. "Harmadiknak". Persze. Én meg hülye vagyok. Főleg, hogy még mindig tűröm :D Tehát: vagy kidobom a francba a barátomat, vagy valahonnan összekaparok annyit, hogy legyen vagy 100-as mellbőségem, vagy még nagyobb. A kidobás két gyerekkel elég necces lenne, úgyhogy marad a pénzösszekapargatás. Nem repesek istenigazából. Főleg, hogy semmi garancia rá, hogy tetszeni fogok-e neki úgy. :s Annyira meguntam mostanra, hogy percekig kell azt hallgatnom, hogy annak a csajnak ott mekkora nagy a melle, meg az exnek mennyire fú-de-nagy volt! És mindezt örvendezve. Nem én, ő örvendezik közben! Áááááhhh! És én vagyok lebaszva, hogy nincs minden úgy, ahogy ő elképzeli egy-két ilyen beszólongatás után.

Reggeli kávés képeket nézegettem a neten, amikor rábukkantam erre a bejegyzésre. Valami iszonyat jól néz ki! Szóval muszáj közhírré tennem.

Nem az enyém a bejegyzés, itt a linkje!

 

Kávé,csokoládé, tejszín és karamell

 

Dolce Vita megihletett ezzel a  szülinapi felhívással, ez már a második kávés édesség. (És van még egy sós ötlet is a tarsolyban, megvalósításra várva :p)

 

A kávét én tejszínnel szeretem, tudom, most az igazi kávérajongók biztosan felhördülnek (akik szerint a kávét minden nélkül, keserűn kell fogyasztani).

 

Sőt, egyes helyeken a presszókávé mellé hoznak egy cuki kis kocka csokoládét, amit én előszeretettel oldok fel a kávéban.

 

Szóval kávé-tejszínnel. Ennél már csak az lehet jobb, ha még egy kis karamell is kerül mellé.

 

Így született a panna cotta duó, kávés és tejszínes réteggel, egy kis csokoládéval megbolondítva, mellé pedig egy selymesen sűrű karamell öntet. Azt hiszem, erre mondják az angolok, hogy indulging.

 

Aki szereti a kapucíner szeletet (gyerekkoromban imádtam, nem ettem ezer éve, azt sem tudom, kapni-e még...) az imádni fogja ezt is. Merthogy ugyanolyan íze van.

 

Hozzávalók 4 adagra:

 

3+2 dl tejszín

3+2 dkg cukor

3 dkg magas kakótartalmú étcsokoládé

1 csomag dr. Oetker zselatin fix vagy 10 g sima zselatin

80 ml erős fekete kávé

 

a karamell öntethez:

2 ek cukor

1 dl víz

1,5 dl tejszín

 

Elkészítés:

 

8 g zselatin fixet (ez kb. fél csomag) vagy 4 g sima zselatint csomómentesen elkeverünk 2 dl tejszínnel, majd hozzáadunk 2 dkg cukrot és éppen csak összeforraljuk.

 

4 db, hideg vízzel kiöblített ramekin formába osztjuk igazságosan.

 

Hűtőben bő fél órán át dermesztjük.

 

Közben elkészítjük a kávés réteget:

 

12 g zselatin fixet (vagy 6 g sima zselatint) csomómentesen elkeverünk  3 dl tejszínnel, a kávéval és 3 dkg cukorral, beletördeljük a csokoládét, majd éppen csak összeforraljuk.

 

Ha a sima tejszínes réteg megdermedt, a tetejükre ráöntjük a kávés réteget. (A tejszínréteg megdermedése nálam egy bő fél óra volt, a hűtő leghidegebb részén, de akár a fagyasztóba is betehetjük egy rövid időre, de azért vigyázzunk, nehogy megfeledkezzünk róla és fagyi legyen!)  

 

Hűtőben dermesztjük.

 

Karamell öntet:

 

A cukrot egy kis lábosban Dobos torta színűre karamellizáljuk. Vigyázzunk, nehogy megégjen, mert a karamell keserű lesz (az első adag nekem a kukában végezte, egy pillanatra nem figyeltem oda és tessék:p).

 

Felöntjük a vízzel. A karamell ekkor megdermed, de nem kell aggódni, majd feloldódik. Közepes lángon kb. felére beforraljuk. Akkor jó, ha egy tányérra cseppentve már nem folyik szét.

 

Felöntjük a tejszínnel és összeforraljuk.

 

 

Mostanra eléggé át kell fogalmaznom az orvosnál elmondott mondataimat. A "nincs láza" délutánra megváltozott, lázmérő-kihuzigálással volt 38,0 (=ennél magasabb valószínűleg, csak nem tudta rendesen megmérni a készülék), a "nem megy a hasa és nem is hányt" pedig estére változott át amolyan "adjunk ki magunkból, de mindent, ahol csak lehet" dologgá. Örömöm határtalan! :( Még jó, hogy vettem újabb adag másfél literes fertőtlenítőt tegnap!

Annyira jó volt, hogy pont miután letisztítottam-fertőtlenítettem az egész babaetetőt, akkor állt neki kiadni a gyomrának azt a csekélyke tartalmát, ami van!

Viszont marhára be vagyok gőzölve, ugyan mi a fenéért lett most ennyire beteg?! Nem szokott ő ilyen lenni! A suliba járásom zavarta meg ennyire? Hát ennyit nem ér az a rohadt egyetem, hogy beteg legyen emiatt a babám! Szegény picúrom! :((( Panni is... nekiállt pakolni! Ő! Tuti, hogy beteg tényleg és jobban, mint szokott! Pedig neki "csak" vírusos a torka. Katicának meg elöl hallatszódik a nagyon érdes légzés - nem hátul. Merthogy hátul kellene elvileg hallani a sztetoszkóppal, a tüdőnél a légzést, hogy milyen. De elöl is lehetett hallani. Nos, szerintem jó vastagon le van tapadva neki egy rakat genny a mellkasában elöl-hátul. Mert ennyire nagyon köhögni meg ilyen szarul lenni azért nem semmi! :s Csak gyógyulna meg! :$ Bár, hogy nem eszik - kivéve azt a csomag kukit, amit Pannival nekiálltak enni, főleg, hogy anya csak pár szemet engedélyezett, direkt!, errefel mire behoztam a tiszta ruhákat, az egészet betermelték. Pff! :s -, csak iszik... franccsetuggya. :( Mondjuk iszonyat nehezen, de lenyomtam a torkán a Supraxot... Pájó meg kérte(!) a gyógyszerét most este. Nem semmi! Meg volt lepődve, hogy nem bogyóst kap, hanem cseppet :) Legalább azt megspóroltam, mert annyira sok van abból itthon - Cetirizin Hexal-, hogy kb. Dunát lehet vele rekeszteni. Anno állandóan az volt kiírva, kiváltva, mert nem bírtam megjegyezni, hogy mi a neve, és volt itthon. Majd megnézem, mire van pontyosan, és ha olyan van, legfeljebb orvos nélkül állok neki beléjük dönteni a cuccost :)

Lényeg, hogy anya kétseggbe van esve, de rendesen. És most nincs itt a kocsi sem, apa vagy 150 km-re innen, talán szombaton hazaér éjszaka, de lehet, hogy csak vasárnap... Naná, hisz mindig lehet támaszkodni rá! :( Csak ha beteg a babóca - meg Pájó -, akkor nem :( Kezdem megszokni :'(

No, hát most imígyen állunk gyógyszerileg (és holnap neki kell állnom beszerezni jópár gyereklázcsillapító cuccingot):